Edgar Allan Poe – a rejtélyes halál
Az amerikai horror és misztikum mestere, Edgar Allan Poe halála körül a mai napig rengeteg a kérdőjel. 1849-ben találták meg Baltimore utcáin, zavartan, rongyos ruhában – amelyek nem is az övéi voltak. Senki sem tudta, mi történt vele, mielőtt a kórházba vitték, ahol néhány nap múlva meghalt. Az orvosi feljegyzések elvesztek, és a halála oka ismeretlen maradt: alkoholmérgezés, agyvérzés, veszettség vagy egy politikai csalás áldozata? Egyik elmélet szerint "cooping" áldozata lett, vagyis választási csalás során kényszerítették, hogy más személynek adja ki magát.
Sylvia Plath – az önpusztítás fájdalma
Sylvia Plath, a huszadik századi költészet egyik legismertebb alakja, hosszú küzdelmet folytatott a depresszióval. Viharos házassága Ted Hughes-szal és mentális betegsége miatt élete tragikusan ért véget: 1963-ban, mindössze 30 évesen, gázsütőjét használva követett el öngyilkosságot. Két gyermekét gondosan elhelyezte, hogy ne essen bajuk. A halála megrázta az irodalmi világot, és máig a depresszióval való küzdelem egyik szimbóluma maradt.
Hart Crane – az óceán mélyébe menekülve
A nagy amerikai költő, Hart Crane mindössze 32 évesen vetette magát az Atlanti-óceánba egy hajóról 1932-ben. Élete során küzdött az elfogadással, alkoholproblémákkal és pénzügyi nehézségekkel, és halála előtt egy verekedésbe keveredett a hajón. Ezután búcsút mondott a világnak, és eltűnt a hullámok között – melyek egykor versei központi szimbólumát adták.
Christopher Marlowe – egy kocsmai veszekedés áldozata
William Shakespeare kortársának, Christopher Marlowe-nak a halála éppen olyan titokzatos, mint színdarabjai. 1593-ban egy kocsmában szúrták le egy vita során. A történet szerint a számla rendezésén vitatkozott valakivel, de egyes elméletek szerint politikai okokból gyilkolták meg, mivel kémkedéssel és eretnekséggel is gyanúsították.
Nikolaj Gogol – önkéntes éhezés
A "Holt lelkek" szerzője, Gogol, rendkívül vallásos emberként halt meg tragikus körülmények között. 1852-ben, súlyos mentális állapotban, Gogol azt hitte, hogy a böjt megtisztítja a lelkét. Napokig nem evett, legyengült állapotában pedig végül meghalt. Halálához hozzájárult, hogy orvosai "gyógyító" érvágást alkalmaztak, ami még jobban kimerítette a szervezetét. Érdekes tény, hogy sírját 1931-ben exhumálták, és a koporsóban olyan helyzetben találták – arccal lefelé -, amely arra utalhat, hogy élve temették el.
Friedrich Nietzsche – az őrület határán
A filozófus, aki olyan műveket írt, mint az Így szólott Zarathustra, életének utolsó évtizedeit elmebetegként töltötte. Egyes elméletek szerint szifilisz okozta állapotát, mások genetikai hajlamot sejtenek a háttérben. Nietzsche szimbolikus alakja annak, hogyan válik az elme és a kreativitás határvonalán való létezés a pusztulás szakadékává.
Virginia Woolf – a folyó mélyén keresett békét
A híres brit író, Virginia Woolf 1941-ben, depressziója és a második világháború alatti nyomasztó környezet hatására köveket tett a kabátzsebébe, és belelépett a River Ouse vízébe. A férjének írt búcsúlevelében szeretetét és háláját fejezte ki, de nem tudott tovább küzdeni mentális problémáival.
Csillagos éjszaka a Rhône fölött (Vincent van Gogh)
Vincent van Gogh – a rejtélyes pisztolylövés
Vincent van Gogh élete maga volt a megtestesült szenvedély és fájdalom, amit művei színeiben és textúrájában örökített meg. Halála, akárcsak élete, tele van rejtélyekkel. A hivatalos verzió szerint 1890-ben egy mezőn öngyilkos lett, mellkason lőtte magát. Ám a pisztoly soha nem került elő, és a lövés helye is szokatlan volt egy öngyilkossághoz. Egyes kutatók szerint egy helyi fiú balesetből lőhette meg, és van Gogh magára vállalta a felelősséget, hogy megkímélje őt. Az utolsó szavai – „A szomorúság örökké tart” – még mindig a művészettörténet legmélyebb rejtélyei közé tartoznak.
Caravaggio – egy szökött bűnöző végzete
A barokk festészet lángoló zsenije, Caravaggio élete tele volt drámai fordulatokkal: párbajokkal, gyilkossággal, és folyamatos meneküléssel az igazságszolgáltatás elől. 1610-ben, mindössze 38 évesen halt meg egy titokzatos betegségben az olasz partoknál, miközben pápai kegyelemért indult Rómába. Egyes elméletek szerint riválisai mérgezték meg, míg mások szerint malária vagy szifilisz végzett vele. Halála, akárcsak festményei, tele van sötétséggel és intenzitással.
Két vén levest eszik (Goya)
Francisco Goya – a hallucinációk rabja
Francisco Goya, a spanyol festészet mestere, élete végén hallucinációkkal és paranoiával küzdött. Az időskori betegsége, amely valószínűleg neurológiai eredetű volt, nemcsak életére, de művészetére is hatással volt: legsötétebb, „fekete festményei” ebben az időszakban készültek. 1828-ban halt meg száműzetésben, Franciaországban. Bár halála természetes volt, életének utolsó évei egy tragikus elme összeomlását tükrözték.
Jean-Michel Basquiat – a hirtelen lángoló csillag
Az amerikai graffiti és neoexpresszionista mozgalom ikonja, Jean-Michel Basquiat meteorszerű gyorsasággal emelkedett fel a művészeti világban, de 27 évesen, 1988-ban heroin-túladagolásban halt meg. Rövid, de intenzív élete és tragikus vége sokak szerint az elhagyatottság és a hirtelen jött hírnév súlya alatti összeomlás története.
Jackson Pollock – a művészet és önpusztítás találkozása
A csepegtetős festészet úttörője, Jackson Pollock híres volt művészetének radikalizmusáról és életének szélsőségeiről. 1956-ban, 44 évesen ittasan vezetve szenvedett halálos autóbalesetet. Élete és halála tökéletesen tükrözte zabolátlan stílusát, amely mindent elsöprő káoszból teremtett szépséget.
Az irodalom és a képzőművészet nagyjainak halála gyakran ugyanannyira sokkoló és lenyűgöző, mint az alkotásaik. A tragikus sorsok mögött azonban ott van az emberi lélek harca a sorssal, ami újra és újra bebizonyítja, hogy a művészi nagyság ára gyakran a legmélyebb fájdalom.
