Sok helyen, többek közt a Vatikánban is az a szokás, hogy már advent idején felállítják a hagyományos Betlehemet, azonban a gyermek Jézus alakja csak december 25-én, születésének napján kerül bele.
Egészen addig csak Szűz Mária, Szent József és a Bibliában is említett három napkeleti vannak csak ott az életképen.
Ez a szokás segít a híveknek átérezni a várakozás, az advent időszakának lényegét, amely a Messiás eljövetelére való lelki felkészülésről szól. Az adventi időszak során a jászol azért áll üresen, hogy emlékeztessen a várakozás örömére és az ünnep igazi értelmére.
Jézus születéséről így ír Lukács:
„Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket." (Lukács III., Lk.2.2 – Lk. 2-12,)
