Hat veszprémi költő foglalt helyet a közönséggel szemben szombaton a Csikász galéria egyik termében. Az elején nem mindegyikükből sugárzott a magabiztosság, de erre nem is volt szükség most. Azt megoldották a Veszprémi Petőfi Színház művészei, akik azért jöttek el a galériába, hogy részben az ő tolmácsolásukkal a közönség megismerje annak a hat amatőr költőnek a munkásságát, akik így együtt először jelentek meg az irodalomkedvelő közönség előtt.
Persze egymásnak nem voltak ismeretlenek. Ők mindannyian annak az irodalmi körnek a tagjai, ami a tavalyi év első felében alakult meg Veszprémben azért, hogy egymást támogatva és némi külső mentorálás mellett tovább csiszolhassák tehetségüket. Az ötletgazda Kovács Áron, önkormányzati képviselő volt, ő adta meg a kezdő lökést azzal, hogy felkereste és összefogta a helyi amatőr költőket. Ahogy akkor mesélte, időről időre találkozott a Facebookon a szerzeményeikkel, és nem akarta, hogy ezek idővel a hírfolyamban elvesszenek. Az ügy mellé megnyerte a Művészetek Házát és Kilián László írót, aki kvázi mentorként vállalt szerepet a Költőtoll névre keresztelt körben.
Az idei Holtszezonon pedig elérkezett az idő, hogy ezek az emberek a közönség előtt is bemutatkozzanak: Dorozsmai-Szabó Eszter, Erdős Ilona, Gabrieli Piroska, Rácsai Róbert, Timár Veronika és Wessetzky Dániel.
A rendezvény tematikája nem volt bonyolult – Hatás Andrea moderálása mellett a színművészek, név szerint Cservenák Vilmos, Palásthy Bea, Rubóczki Márkó és Soltis Eleonóra olvasták fel a verseket, majd a közönséget bevonva elemezték ki a műveket, ami a száraz irodalomórák hangulata helyett sokkal inkább egy őszinte, olykor humoros, néha pedig a legnehezebb témákat boncolgató beszélgetéssé alakult át.
A játék viszont már itt elkezdődött, ugyanis a színészek a szövegen kívül nem kaptak semmilyen háttérinfót, sem a költőről, sem a mű keletkezésének történetéről. Így pedig úgy adták elő, ahogy ők maguk értelmezték a sorokat.
„Szerelmes költemény? - Nem, valójában a hitről szól.” „Gyermekvers? - Valaha az volt, de Bóbita azóta kamasz lett.”
Ilyen és ezekhez hasonló előérzetekkel, majd azok cáfolataival, vagy éppen megerősítéseivel alakult ki verbális pingpong a költők és a közönség között, ahol az egyik pillanatban még az is elhangzott valamelyik a színművésztől, miután felolvasta Wessetzky Dániel versét, hogy ezek alapján azt gondolta, idősebb szerző versét tartja a kezében.
Mi is az immáron negyedik alkalommal tető alá hozott Holtszezon fesztivál lényege? Persze a frappáns név árulkodó: hogy a klasszikus nyári fesztiválszezonon kívül is kínáljon kulturális élményt Veszprémben. De, ha az időzítés és a mainstream programokon túl tekintünk, akkor valami olyasmi, ami a Költőtoll irodalmi kör találkozóján is megvalósult. Egy izgalmas, talán némileg furcsa érzés is, hogy a költőknek hirtelen arcuk lesz, amik nem is különböznek a miénktől. Hiszen a hat amatőr költő közt volt kórházi dolgozó, könyvtáros, angoltanár, pedagógiai asszisztens és mentőápoló is. A verseik, ahogy kiderült nem egy párizsi kávéház abszintmámoros közegében íródnak, hanem olyan hétköznapi szituációban, mint például egy hajnali Veszprém-Budapest buszjáraton. De nekik is megvannak a saját traumáik, boldogságforrásaik, inspirációik. Azért pedig csak hálával tartozhat nekik a veszprémi irodalomkedvelő közösség, hogy ezeket a verselésen keresztül is megélik.
