Kellett aludni párat erre a fiaskóra, hogy reálisan tudjuk értékelni a történteket. Aki sportolt valaha, pontosan tudja, hogy az esélyektől és az előrejelzésektől függetlenül bármikor ki lehet kapni. Ha nem így lenne, sokan folyamatosan gazdagodnának a sportfogadáson, de számos játékos saját csapata eredményét sem tudja megjósolni. Tehát a meglepetés a sport része, de ezek között is van különbség. Hogy a törökök legyőztek minket, az benne volt a pakliban. Ám az, hogy hazai pályán gólt sem tudtunk szerezni, és a második félidőben teljesen széteső játékot mutattunk, az nincs rendben. Ennek oka van, mégpedig szakmai oka, mert aki látta a meccset, nem kérdőjelezheti meg a hozzáállást. Sőt, a nagy akarás időnként görcsös erőlködésbe csapott át, ami megkönnyítette az ellenfél dolgát.
Mindent összevetve: Isztambulban és Budapesten is rosszul, rossz felfogásban futballoztunk. Nagy területeket engedtünk át a törököknek, akik éltek is ezzel. Minden bekapott gól előtt volt egy villanásnyi idejük a végrehajtás pontosítására, mert zavartalanul vehették át a labdát, védőink többnyire félúton voltak az ellenfél játékosai s a labda között, kevés esélyük volt a találkozásra emberrel és játékszerrel.
Magyar szurkolók a budapesti Puskás Arénában a labdarúgó Nemzetek Ligája A divíziójának osztályozójában játszott Magyarország - Törökország visszavágó mérkőzés kezdete előtt 2025. március 23-án. MTI/Purger Tamás
De nézzünk hosszabb távon a történtek mögé! Mi vezethetett a mostani kudarchoz?
Szerintem a végeredmény, az A-ligától való búcsú már korábban eldőlt. A törököknek csak az ítélet beteljesítése maradt azzal, hogy kirúgták alólunk a sámlit. Már korábban mutatkoztak a problémák, csak akkor még nem vettük komolyan, vagy egyszerűen a szőnyeg alá söpörtük. Marco Rossi szövetségi kapitány csapatának 2022 tavasza volt a csúcsidőszaka, amikor komoly tétmeccset nyert Angliában és Németországban. Ősszel viszont már mutatkoztak a visszaesés jelei – sima vereség itthon az olaszoktól, döntetlen Luxemburgban. Diadalok után ez még érthetően nem keltett riadalmat, főleg azért, mert 2023-ban a magyar válogatott megőrizte a veretlenségét – igaz, nem élvonalbeli ellenfelekkel szemben. Közben Litvániában és Bulgáriában kaparni kellett a döntetlenért, és az utóbbi eléréséhez szerencse is kellett.
Aztán jött a 2024-es Európa-bajnokság, melyen alapelvárás volt a csoportból való továbbjutás, ami nem sikerült. Majd ősszel Németországban kaptunk egy ötöst, Hollandiában egy négyest, a németek elleni hazai visszavágót pedig a 99. percben értékesített szerencsés tizenegyessel mentettük döntetlenre. Ezek már komoly figyelmeztető jelek voltak arra, hogy valami nincs rendben. Aztán jöttek a törökök, és félreérthetetlenül szembetalálkoztunk a valósággal.
Sokan nem értik, hogy egy 0-3-s hazai vereség után miért tapsolja meg egymást közönség és csapat. Pedig egyszerű a magyarázat. A csapat hálás az újabb támogatásért, azért, hogy a szurkolók a bajban is velük vannak, kitartanak mellettük. A drukkerek pedig ezzel jelzik, hogy nemcsak akkor szeretik a csapatot, amikor győz, hanem akkor is, amikor kikap. Mert összetartozunk jóban és rosszban, hiszen – ahogy 60 ezer ember énekelte a meccs előtt a Puskás Arénában – egy vérből valók vagyunk...
