Kovács István Jászai Mari-díjas színész, rendező, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja huszonöt év után ismét Veszprémben játszik. Az Egri csillagok Bornemissza Gergelye, vagy éppen a Kárpáthy Zoltán címszerepéről is ismert, népszerű színészt idén, éppen néhány hete tüntették ki, méghozzá Jászai Mari-díjjal: „Nagy öröm volt számomra az elismerés, rengetegen gratuláltak, s a mai napig nem telik el úgy nap, hogy ne emlékeztetne valaki az egykori szerepeimre. Magamtól sosem nézem vissza a régi filmeket, amelyekben játszottam, persze nem azért, mert nem érdekel, de valahogy nem érzem, hogy ennyi év után a saját magam programja lehetnék.
Nemrég kaptam egy információt, miszerint nincsen olyan hét, hogy valamely magyar tévécsatorna ne adná le az Egri csillagokat. Örömteli ez a tény, ugyanakkor magamtól nem ülök le emiatt a tévé elé. Már akkoriban is tudtuk, hogy ez egy nagyszerű film, és az egyik legnagyobb különlegessége, hogy egy olyan korszakban, olyan világban és kultúrpolitikai helyzetben született, hogy nem is lehetett volna megfelelőbb időben elkészíteni.”
Kovács István úgy fogalmazott, nem csak akkor gondol a múltbéli szerepeire, amikor szembesítik azokkal, értelemszerűen benne élnek a karakterek, az élmények: „Fiatal kezdő színész voltam, amikor megtalált Kárpáthy Zoltán szerepe, akkor hivatalosan még főiskolás voltam, de mégis ehhez a műhöz kötöm a filmes karrierem kezdetét. Persze voltak vizsgafilmek, de a Kárpáthy Zoltán volt az első jelentős szerepem.”
Kovács István tehát most ismét a Veszprémi Petőfi Színház színpadán lesz látható, méghozzá a Vigaszfutam című darabban. A szöveg már első olvasás után megérintette, hiszen egy rendkívül szívhez szóló történetről beszélünk: „Ez egy fantasztikus darab, a felkérésnek pedig több szempontból is nagyon örültem.
Egyrészt, Oberfrank Pál, a színház igazgatója régi jó barátom, akivel sokat játszottam egy színpadon, emlékszem, még a fiamat is alakította egyszer.
Továbbá nagyszerű élmények kötnek Veszprémhez, hiszen pontosan huszonöt évvel ezelőtt itt játszottam Higgins Professzort a My Fair Lady-ből. Amikor Oberfrank Pál felkért a szóban forgó feladatra, boldogan mondtam igent. A próbafolyamatról is csak jót tudok mondani, mindenkinek jó szívvel ajánlom az előadást: a fiatal felnőttektől egészen az idősekig, hiszen mélyen elgondolkodtató történetről van szó, emberi sorsról, barátságról, és még nagyon sok mindenről…”
Az előadás két főszereplőjét az élet szörnyű megpróbáltatás elé állítja, hiszen mindketten gyógyíthatatlan betegséggel küzdenek. A súlyos diagnózis után úgy döntenek, hogy kihasználják azt a rövid időszakot, melyet az orvosok megállapítottak nekik. Elhagyják a kórházat és elindulnak életük utolsó nagy kalandjára...
Az előadásról bővebben itt olvashat.