Régi igazság: az edzőt azért szerződteti a klubvezetés, hogy hozza az elvárt eredményt. Aztán bármilyen jól is dolgozzon valaki a rábízott játékosállománnyal, az elsők mellett mindig lesznek utolsók, hiszen nem nyerheti meg egyszerre mindenki a bajnokságot, nem fér fel mindenki a dobogóra, valki(k)nek ki is kell esni. Amikor elérkezik a kritikus pont, összeül a válságstáb, és meghozzák azt a bölcs döntést, hogy azonnal ki kell rúgni az edzőt. Talán fel sem merül, hogy korábban ők szerződtették, nyilván azért, mert jó szakembernek tartották. Ahogy a nagy kapkodásban az sem nagyon kerül szóba, hogy a játékosállomány – amit ők alakítottak ki – olyan, amilyen, nagy csodákra nem lehet képes. De a balhét mégis el kell vinni valakinek...
A csak tucatnyi résztvevőt számláló magyar NB I-ben az idényben történt edzőváltások mennyisége lassan eléri a csapatok számát. Eddig kilencen ültek le menet közben ideiglenes vagy véglegesnek gondolt megbízással – akadt, aki kétszer is. Ami feltűnő: az elért eredmények tekintetében nem igazán voltak következetesek a klubvezetők. A klublegenda, Dombi Tibor kétszer is ült ideiglenes jelleggel a debreceni kispadon, mégsem kapott további bizalmat, pedig meccset sem vesztett – hazai pályán nyert a Zalaegerszeg ellen, ikszelt a Győrrel, idegenben pedig pontot rabolt a Ferencvárostól.
Aztán ott van Szabó István esete. Sporttörténelmet írt a Kecskeméttel. Azzal, hogy a másodosztályból indulva az NB I-es dobogó második helyére, s ezzel a nemzetközi porondra vezette a „hírös városiakat”, de már az őszi idény közepén mennie kellett, és azt a Gera Zoltánt hozták a helyére, akit előtte az NB II-es Vasasnál váltottak le, mert nem hozta a várt eredményeket. Félévi pihenő után újabb lehetőséget kapott Szabó István, ezúttal Nyíregyházán, ahol Tímár Krisztiántól vonták meg a bizalmat, annak ellenére, hogy előtte megnyerte csapatával a másodosztályú bajnokságot, a Magyar Kupában az elődöntőig jutott, ahol csak a Ferencváros tudta megállítani, és a menesztésekor sem volt kieső helyen a bajnokságban.
Pető Tamástól elbúcsúztak a Fehérvárnál - Fotó: Vasvári Tamás/MTI
De csak egy hetet kellett várnia az újabb kinevezésre – kedden már ő tartotta az edzést Székesfehérváron, ahonnan az erős veszprémi kötődéssel rendelkező Pető Tamást küldték el két stábtagjával, Gunther Zsolttal és Polonkai Attilával együtt. Döntésük meghozatalakor nem nagyon érdekelte a fehérvári vezetőket, hogy milyen játékosállományt örökölt Pető, ráadásul a tőle független játékosmozgások miatt menet közben háromszor kellett csapatot építenie.
Persze, az eredménytelenségen túl ilyenkor valamilyen magyarázatot adni kell az edzőcserére, hogy miért váltják le azt, akiben korábban álmaik megvalósítóját látták. És jönnek a már kívülről ismert szövegek: „megfáradt a kapcsolat a csapat és az edző között”, meg hogy „a játékosoknak új impulzusokra van szükségük”.
Itt tartunk hat fordulóval a bajnokság vége előtt, és nem merném nagy tétben lefogadni, hogy a még hátralévő szűk folytatásban nem fog bővülni az idény során menesztett edzők listája.
