Ez volt az első alkalom, hogy robotokat is próbára tettek a 21 kilométeres távon. A robotok pályáját akadályok választották el a tényleges futópályától és a mérnököknek szabad hozzáférése volt csúcstechnológiás "versenyzőikhez" bármilyen módosítás végrehajtásához.
A robotok versenyén húsz vállalat és kutatóintézet vett részt modelljeikkel, amelyekkel szemben szinte az egyetlen előírás az volt, hogy két lábon járjanak, a kerekek használata tilos volt.
A kínai köztévé közvetítése alapján az induló robotok többsége már a startnál kiesett, végül a robotok versenyén a Beijing Innovation Center of Human Robotics versenyzője "Tiangong Ultra" futott át elsőként a célvonalon 2 óra 40 perc és 24 másodperces idővel. Egy második robot úgy egyórás késéssel követte. Az "emberi" félmaraton első helyezettje 1 óra 11 perc 7 másodperc alatt tette meg a 21 kilométeres távot.
Amint olvastam a robotokkal kapcsolatos cikkeket, elgondolkodtam, mire jó ez az egész, azon túl, hogy megsüvegelendő a technika jelenlegi tudása.
Maradjunk annál a kérdéskörnél, hogy miért jó, hogy a robotok tudnak futni? Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne közösen sportolni? Rájöttem, akár még inspirálhatnák az embereket, sőt, mi több, komoly edzőpartnerré is válhatnának, így legalább volna kivel (vagy ki után) futni. Ha már jól összeszoktunk, még nyulazhatnának is a sprintes edzéseken. A robotok egyébként a rendőrség munkáját is segítik, így még bizalomgerjesztőbb lenne velük sportolni, kamerával a hasukon…
Ha pedig lemerül az akkumulátor, hazacipelhetem, így rögtön a súlyzós edzés is ki lenne pipálva. Akár összeöltözhetnénk edzésre, de ez csak természetes. Ha le akarna győzni, valószínűleg kiszedném az aksiját, azért mindent mégse....
