„A katolikus egyház nem egy demokratikus szervezet.” Ezt a végtelenül egyszerű, ám annál mélyebb tartalmú állítást az egyik környékbeli pap fogalmazta meg még akkor, amikor a veszprémi vár, azon belül is a székesegyház felújítása elkezdődött, a híveknek egy szűk csoportja pedig az aláírásgyűjtéstől a mini konferenciákig mindent elkövetett, hogy gátat szabjanak, vagy inkább új irányba tereljék az érsek által menedzselt beruházást.
Márpedig ebben a mondatban sok minden benne van, ami a katolikus egyház sajátja és aminek jogosságát a kétezer éve fennálló stabil egyház igazolja.
Túl egy amerikai elnökválasztáson és küszöbén a jövőre esedékes magyar országgyűlési választásoknak – mindkettő, ha valamelyik közvetetten is, de befolyásolja a magyar emberek életét – a világ, így hazánk is a Vatikán felé fordul, ahol egy másik választás fog megtörténni. A nép részévteli szerepéről itt viszont nem beszélhetünk. Nincs benne demokrácia, a nyugat mégsem próbálja lerohanni a Sixtus-kápolnát, hogy exportáljon egy kis demokráciát az egyházba.
A világ katolikusai nem fognak szavazóurnák elé járulni és a több, mint 130 bíborost sem az emberek bízták meg, hogy kire szavazzanak a konklávén. Mégis, amikor felszáll a fehér füst, katolikusok százmilliói fognak ünnepelni világszerte, hogy megvan az új pápa.
Egy református barátom mondta, hogy számára a pápa, mint intézmény nehezen értelmezhető. Az, amikor egy halandó ember kezébe kerül a világ legnagyobb hitközösségének irányítása, döntései pedig megkérdőjelezhetetlenek. Mert a Vatikánban nincs alkotmánybíróság, nincsenek kétharmados és egyszerű többségű döntések. (Leszámítva a pápaválasztást, amiről itt írtunk sok érdekességet.) A pápa, mint Isten földi helytartója irányítja a folyamatokat. Teszi mindezt immáron kétezer éve, változatlan struktúrában.
Egy állam berendezkedésében minden bizonnyal nincs jobb alternatíva a demokráciánál, még ha olykor recseg-ropog ez a rendszer. Az egyházban viszont más erők mozognak. A Krisztusba vetett ősbizalom, a hit, hogy az egyházfő már-már spiritualitás kapcsolatban áll Istennel és döntéseit ez vezérli elegendő ahhoz, hogy az újkori demokrácia minden vívmányát a mai napig nélkülözze az egyház és így is stabil kősziklán álljon Szent Péter hagyatéka, immáron kétezer éve.
