Ha van magyar festő, akit még az is ismer, aki sosem járt múzeumban, vagy kevésbé figyelt a művészettörténet órán az Csontváry Kosztka Tivadar. A századfordulón élt festő képei visszaköszönnek kávézók falairól, könyvek borítóiról, naptárak oldalairól. Azt viszont kevesebben tudják, hogy Csontváryt a maga korában sokkal inkább különc bolondnak nézték, mint festőzseninek. Kortársai nem értették, mit keres a vad színek és szikrázó fények világában ez a magának való, egyébként patikus végzettségű ember. A nagy áttörés jóval halála után, fél évszázaddal jött el, azóta pedig az egyetemes kultúra megkerülhetetlen alakja lett, még úgyis, hogy élete máig hordoz magában rejtélyeket. Nem véletlenül emlegetik olykor úgy, mint a „magyar Van Gogh”.
Most viszont nem festőállványon születik a varázslat, Csontváry világát fények, hangok újragondolt játéka kelti életre. A közel 150 alkotást számláló életmű ikonikus képei egy látványos, audiovizuális utazás főszereplőivé váltak a CODE-ban, ahol június végén megnyílt a Csontváry – A fotonok nyelvén című immerzív kiállítás, rögtön három helyszínen a digitális élményközpontban.
Az Élményfolyosón egy látványos multimédiás tárlat vezet végig Csontváry titokzatos és szenvedélyes életén. A jelzők pedig nem túlzóak Csontváry esetében, hiszen személyében egy olyan patikusból lett festőművészt lehet megismerni, aki magát a „napút festőjének” nevezte. Égi kísérőnkhöz különös kapcsolat fűzte, az optikai fényhatások tartották lázban, legyen szó szikrázó napsütésről, napkeltéről vagy napnyugtáról. A világ számos pontján vizsgálta, elemezte és örökítette meg a vásznon ezeket a fényjátékokat, habár bírálói megvádolták, hogy olykor képeslapokról inspirálódott. Van viszont több valós bizonyíték arra is, hogy Csontváry által megörökített formák és színek valóban léteztek, és ezt nemcsak a ma is álló épületek és hegyvonulatok bizonyítják. Egyik leghíresebb képének, a „Magányos cédrusnak” az eredeti modelljét egy korabeli fotóról sikerült beazonosítani, sőt a fa néhány éve még ugyanúgy ott állt Libanonban.
Többek közt ilyen izgalmas történetek is megjelennek az Élményfolyosón a látomásos művészről, ahogy a művészettörténeti szakma nevezi Csontváryt.
A CODE Stúdiójába belépve viszont már nemcsak szemlélődni lehet az életmű körül, hanem a látogató része lehet egy háromdimenziós kortárs alkotásnak, ahol a digitális technológiának köszönhetően a lebegés érzetével lehet megtapasztalni Csontváry színeinek lüktetését, bevonva még több érzékszervet az élménybe.
A kiállítás legmonumentálisabb eleme mégis a Hexagonban következik, ahol 360 fokos panorámában sétálhat bele a látogató Csontváry színeinek és fényeinek a világába, mindezt úgy, hogy közben elkíséri különböző zarándoklataira, a magyar városoktól a Kárpátokon át egészen Libanonig a híres cédrusig.
Az élményt tovább fokozzák azok a zenei hatások, amiket direkt erre a kiállításra komponáltak, valamint a folyamatos narráció, ami Csontváry naplóján keresztül fűzi hozzá az élményhez a festő legbelsőbb gondolatait.
Pénteken a hivatalos megnyitóját is megtartották a kiállításnak, amin számos olyan részlet is kiderült, hogy a kiállítás miért jelent még annál is többet, mint amit vizualitásában kínál a CODE látogatóinak.
Porga Gyula, Veszprém polgármestere úgy fogalmazott, a CODE létrehozásával nemcsak egy vetítő helyszínt szerettek volna Veszprémbe, hanem a magyar kreativitásnak, a média művészetnek új otthonát akarták felépíteni. Ezzel hozzájárulva ahhoz az ambícióhoz, hogy Veszprém és az a régió legyen a magyar kreativitásnak, a kreatív iparnak egyfajta központja Magyarországon.
Az ünnepélyes eseményen jelen volt Kiss-Hegyi Anita, kulturális kapcsolatokért felelős államtitkár is, aki azt mondta, büszkeség, hogy egy olyan intézmény került fel Magyarország kulturális térképére, ahol a kultúra, tudomány, technológia, művészet egyben találkozik.
Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter szintén a kreatív régió fejlesztését emelte ki köszöntőjében. Úgy fogalmazott, hiába vannak sziporkázó elmék a környéken, ha ők csak alkalmanként nyilvánulnak meg. Ezeket az adottságokat lassú építőmunkával meg kell erősíteni, amely aztán az egész térségben nemcsak földrajzi adottságként jelenik meg, hanem ott lesz a személyes ismeretségek, barátságokban és a szakmai együttműködésekben is. Így pedig a kreatív ipar nemcsak otthonra lel itt, hanem egy olyan biztos bázist is ad, amelyből aztán tovább fejlődhet.
Végezetül Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg a kiállítást, aki elsősorban Csontváry életművét méltatta beszédében. A festő életében gyakorlatilag ismeretlen művész volt, kis híján örökre elveszett, de csodával felérő módon megmenekült életműve, azóta pedig immáron közel 100 éve egyre szélesebb rajongás övezi, művei pedig mindig alkalmasak az újraértelmezésre.
A kiállításon készült galériánk az alábbi képre kattintva elérhető Pesthy Márton képeiből:
Alkotók:
Művészeti vezető: Sztojánovits Andrea médiaművész, Zádor Tamás médiaművész (Kiégő Izzók)
Életrajzi bevezető és művészettörténeti szövegek: Rieder Gábor művészettörténész
Zeneszerző: Álmos Gergely zenész, építész
Alapító koncepció és művészeti konzultáns: Can Togay forgatókönyvíró, filmrendező, médiaművész
Rendező: Sztojánovits Andrea, Zádor Tamás (Kiégő Izzók)
Rendező munkatárs: Heckler Krisztina (Kiégő Izzók)
Forgatókönyv: Sztojánovits Andrea
Művészettörténeti konzulens: Rieder Gábor
Hang:
Álmos Gergely zeneszerzés
Vári Gábor sztereo előkeverés
Halász Péter, Halász Gábor (Sepia Sound Studio) térhang keverés
Animáció:
Kiégő Izzók: Zádor Tamás, Szőcs Balázs, Hallgató Ferenc, Papp Eszter, Rittgasser István; Derengő Animation: Benkovits Bálint, Szigeti Máté; Polena Réka, Andristyák Marcell, Szabó Luca, Kovács Ivó, Sztojánovits Andrea
Grafika:
Straubinger Gréta, Szabó Eszter, Sztojánovits Andrea
Az elhangzó szövegek Csontváry Kosztka Tivadar önéletrajzi írásából merítettek.
Magyar hang: Szabó Simon - színművész, rendező
Angol hang: Patrick Mullowney - színész
Lektorálás, fordítás: Tardos Hanna
Programozás: Hajdú Gáspár
Közreműködő: Fülöp Farkas (Kiégő Izzók), Bakonyi Judit (Kiégő Izzók)
