Csontváry- Kosztka Tivadar 1853-ban született egy kis felvidéki városban, Kisszebenben. Fiatal éveiben sok területen dolgozott, eleinte kereskedősegédként, majd később apja nyomdokaiba lépve a gyógyszerészet területén kezdett el tevékenykedni – 1875-ben a budapesti orvosi egyetemen oklevelet szerzett és általános gyógyszerkönyvet is írt.
Művészi tehetsége meglehetősen későn, a negyvenes éveiben kezdett el kibontakozni. Elhivatottságát bebizonyítva otthagyta állását és Münchenben tanult Hollósy Simon festőiskolájában. Bejárta a világot, rendszeresen festett a Közel-Keleten, de járt Párizsban, Athénban és Olaszországban is.
Csontváry: Tavasznyílás Mosztárban (1903)
Számos képét ezek az utazások és az ott látott épített és természeti csodák ihlették, ugyanakkor kritikusai többször vádolták meg azzal, hogy valójában nem is látta ezeket személyesen, csupán a képeslapokon látottakat vitte vászonra, vagy saját fantáziájának a szüleményei.
Egyik legismertebb festménye, a Magányos cédrus körül az utóbbi évtizedekben komoly keresőmunka zajlott, hogy megtalálják azt a helyszínt – és ha még létezik, magát a fát is –, amit Csontváry megfestett. Még libanoni természetvédőket és botanikusokat is bevontak a keresésbe, de végül a Google Street View segített beazonosítani a helyszínt, sőt a fát is megtalálták, amire azért volt nehéz ráismerni, mert azóta letört a jellegzetes ága, ami a festményen is szerepel. A fa egyébként a 2010-es években ugyan korhadtan, de állt a libanoni cédrusligetben.
Magányos cédrus (1907)
Csontváry valójában nem tekinthető egyik korabeli irányzat képviselőjének sem. Önmagát „napút festőként” jellemezte, aminek jelentése máig kérdéseket vet fel. Jelentheti a nap útját az égbolton, amit számos módon megfestett, illetve azt is sokkal spirituálisabb megközelítésben, ahogy a Nap energiát ad a környezetének és ebből azt vissza is kapja. Ezt a kifejezést egyébként a „plein air” szinonimájaként használta, ami a fény és a levegő együttes megjelenését jelenti. Kortársai sokáig őrültnek tartották, különösen azért, mert naplóiban és leveleiben gyakran tett utalásokat prófétai küldetésére, és különös, időnként paranoid gondolatokat fogalmazott meg.
Csontváry legismertebb képei közt lehet felsorolni a már említett Magányos cédrust, Öreg halászt, a Marokkói tanítót, vagy Az Olajfák hegye Jeruzsálemben című alkotást.
És ha már az olajról esett szó, Csontváry anyaghasználatában sokan tévesen az olajfestéket nevezik meg, pedig sok korabeli kritika is alátámasztotta azt, hogy maga által kikevert festékkel festett, viszont ennek pontos megnevezése a mai napig ismeretlen, ezért maradt meg ez a közbeszédben.
Öreg halász (1902)
Csontváry egészségi állapota 1915-től folyamatosan romlott, skizofrén jellegű hajlamokat is felfedeztek nála, bár ezt sosem bizonyították hiteles orvosi vizsgálatok. 1920-ban halt meg az orvosok szerint verőérgyulladásban, de vannak, akik szerint éhen halt.
Festményei valódi értékeire csak halála után figyelt fel Gerlóczy Gedeon építész, neki köszönhetjük, hogy nem semmisültek meg, mivel örökösei a vásznakat anyagárban ponyvaként akarták eladni. A műveit saját pénzén, magának festette. Kiállításokon szinte sosem vett részt, mivel különc stílusa miatt kortársai egyszerűen kinevették és nem tartották nagyra életében. Munkásságának felfedezéséhez el kellett telnie fél évszázadnak halála után, a XX. század közepétől aztán mégis sebesen ívelt felfelé a népszerűsége, egy idő után különc stílusa és személyisége miatt csak úgy emlegették, mint a magyar Van Gogh.
Csontváry önarcképe
Csontváry egyedülálló művészetével idén nyártól a veszprémi CODE Digitális Élményközpontban is lehet találkozni. A fotonok nyelvén című immerzív kiállításon az ő képei elevenednek meg, miközben naplóján keresztül megismerheti bárki a legbelsőbb gondolatait:
