Tudományos értelemben a „superfood” nem egy hivatalosan definiált vagy szabályozott fogalom.
A szó a köznyelvben olyan élelmiszereket jelöl, amelyek rendkívül magas tápanyagtartalommal rendelkeznek, és kiemelkedő egészségügyi hatással bírnak –
például antioxidánsokban, vitaminokban, ásványi anyagokban, esszenciális zsírsavakban vagy gyulladáscsökkentő vegyületekben gazdagok.
Az Európai Unió 2007 óta különösen szigorúan szabályozza a „superfood” kifejezés használatát a csomagolásokon, és csak akkor engedélyezi, ha konkrét, tudományosan alátámasztott egészségállítás társul hozzá. Ez pedig önmagában árulkodó: bár valóban léteznek kiemelkedő beltartalmi értékekkel rendelkező növények vagy élelmiszerek, a „superfood” fogalma leggyakrabban marketingfogásként kerül be a köztudatba.
Mégis: van létjogosultsága az ilyen kiemelésnek? Nos, ha nem is varázsszerek ezek, bizonyos alapanyagokról kimutatható, hogy rendszeres fogyasztásuk komoly prevenciós és gyógyító potenciállal bírhat.
Nézzünk öt példát, amelyek mögött valóban megalapozott tudományos eredmények állnak:
A fekete áfonya talán az egyik legtöbbször emlegetett superfood. Apró bogyói tele vannak antocianinokkal, amelyek a gyümölcs kékes-lilás színét adják, és egyben erős antioxidáns hatásúak. Számos tanulmány – köztük a Journal of Agricultural and Food Chemistry folyóiratban megjelent kutatás – arra utal, hogy a fekete áfonya képes csökkenteni az oxidatív stresszt, javítja a memóriát és a kognitív teljesítményt, valamint pozitívan hat a látás egészségére is. Egyes kísérletek szerint az időskori makuladegeneráció kialakulását is lassíthatja. Emellett a fekete áfonya glikémiás indexe alacsony, így cukorbetegek számára is javasolt gyümölcs lehet.
A következő szereplő a quinoa, egy dél-amerikai álgabona, amelyet az inkák már évszázadokkal ezelőtt is szent növényként tiszteltek. A quinoa egyedülálló abban, hogy teljes értékű fehérjét tartalmaz: mind a kilenc esszenciális aminosavat magában hordozza, ami különösen ritka a növényi alapú ételek körében. Gazdag vasban, magnéziumban, B-vitaminokban és rostban, így nemcsak vegetáriánusoknak, hanem azoknak is hasznos, akik inzulinrezisztenciával, emésztési problémákkal vagy vashiánnyal küzdenek. A Food Chemistry egyik vizsgálata szerint a quinoa fogyasztása csökkentheti a vércukorszint-ingadozásokat, és hozzájárul a vérnyomás szabályozásához is. Ráadásul gluténmentes, így cöliákiások számára is biztonsággal fogyasztható.
A harmadik igazi „szupersztár” a spirulina, egy kék-zöld alga, amely a világ egyik legrégebbi élőlénye. Mikroszkopikus mérete ellenére meglepően tápanyag-dús: több mint 50%-a fehérje, emellett tartalmaz B12-vitamint (bár annak biohasznosulása vitatott), vasat, klorofillt, gamma-linolénsavat, és rendkívül magas antioxidáns-tartalommal bír. A Journal of Medicinal Food egyik áttekintése szerint a spirulina hatékonyan csökkentheti a vér LDL-koleszterinszintjét, növeli a HDL-t, és segíthet a vérnyomás normalizálásában. Gyulladáscsökkentő és immunerősítő tulajdonságait is vizsgálják, különösen krónikus betegségek megelőzésében.
A negyedik szereplő a kurkuma, amelyet évezredek óta használnak az ayurvédikus orvoslásban. A kurkuma fő hatóanyaga, a kurkumin erőteljes gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságokkal bír, bár felszívódása önmagában meglehetősen gyenge – ezért javasolt feketeborssal (piperin) együtt fogyasztani, amely jelentősen növeli a biológiai hasznosulását. A Clinical Interventions in Aging című szaklapban megjelent tanulmányok szerint a kurkumin pozitív hatással lehet az ízületi gyulladásokra, az anyagcsere-rendellenességekre, és potenciálisan neuroprotektív hatással is bír, vagyis védheti az agysejteket az öregedés során.
Az ötödik „szuperélelmiszerünk” talán meglepő: a brokkoli. Bár nem egzotikus, nem új és nem trendi, mégis olyan erős biológiai hatású vegyületeket tartalmaz, amelyek mellett sok fancy superfood labdába sem rúghat. A brokkoliban található szulforafán egy különösen aktív fitonutriens, amely a kutatások szerint képes serkenteni a máj méregtelenítő enzimjeit, csökkenti a gyulladásos folyamatokat és sejtszinten védi a DNS-t. A Cancer Prevention Research folyóiratban megjelent tanulmányok szerint a szulforafán antikarcinogén tulajdonságokkal is bír – vagyis hozzájárulhat bizonyos daganatos megbetegedések megelőzéséhez, különösen emlő-, prosztata- és vastagbélrák esetén. Emellett a brokkoli gazdag C-vitaminban, rostban és folátban is.
Összegzésként érdemes visszatérni a kiinduló kérdéshez: van-e értelme „superfoodnak” hívni ezeket az élelmiszereket? Tudományos szempontból a válasz: részben. Mert bár a „szuper” jelző túlzásnak tűnhet, és a kiegyensúlyozott étrend nem egy-egy alapanyagon, hanem azok rendszeres, kombinált fogyasztásán múlik, mégis vannak olyan élelmiszerek, amelyek tápanyag- és hatóanyag-profiljuk révén valóban kiemelkedőek. Ha nem is „csodaszerek”, de képesek támogatni az immunrendszert, csökkenteni a gyulladást, javítani a kognitív funkciókat vagy a hormonháztartást – és mindezt természetes formában, mellékhatások nélkül.
