Tavaly novemberben, a Music Hungary egyik panelbeszélgetésén a zeneipar háttérmunkásainak mentális egészségéről zajlott eszmecsere. Nagy egyetértés mutatkozott abban, hogy 2025-re mindenki pocsék fesztiválszezont jósolt, a gazdasági környezet arra kényszeríti a szervezőket, hogy összehúzzák a nadrágszíjat – vagy akár végleg le is húzzák a rolót.
Ezek a várakozások nem voltak alaptalanok, kicsik és nagyok egyaránt bedőltek. Hogy csak néhány példát említsünk: nincs többé Balaton Sound, és idén búcsúzik a Kolorádó és a Bánkitó is.
Valljuk be, a tendencia nem meglepő: amíg a tízes években prosperált a világgazdaság, addig a húszas években egymásra halmozódó krízisek sorozatát éljük, és valahányszor azt gondoljuk, hogy ennél rosszabb már úgysem lehet, mindig kiderül: de, lehet. Rögtön az évtized első napjaiban ránk rúgta az ajtót a covid, aztán jött az orosz-ukrán háború, a gázai konfliktus, és az idén csak még forróbbá vált a helyzet: harcok robbantak ki Izrael és Irán között, és a pakisztáni-indiai nézeteltérésben is egyre morcosabban húzzák össze a szemöldöküket a felek. És akkor a mind jobban kiéleződő kereskedelmi háborúról még szót sem ejtettünk.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a világpolitikai bizonytalanságok miatt a NATO-tagországok vállalták, hogy a GDP öt százalékára emelik védelmi kiadásaikat – ezt a pénzt valahonnan elő kell teremteni, és naivitás lenne azt gondolni, hogy ennek a kultúra nem lesz kárvallottja. A világban körbetekintve tehát egyáltalán nem meglepő, hogy a zeneiparban tavaly hallott pletykák szépen sorra beigazolódnak, és dominókként dőlnek el egymás után a piac szereplői.
Mit tehetünk mi, egyszerű fesztiválozók, akik szeretnénk segíteni valahogy a kedvenc rendezvényünknek a felszínen maradni? Roppant egyszerű: legyünk ott, vegyünk részt.
Ahol a jegyek, bérletek jelentik a költségvetés egyik fontos lábát, ott vegyünk jegyet, bérletet! Azokon az ingyenesen látogatható rendezvényeken, amiket látványosan körbepakoltak gasztronómiai egységekkel, ott fogyasszunk! Ahol a szponzorok támogatásával tud megvalósulni a fesztivál, oda menjünk ki, legyünk jelen, mutassuk meg, hogy sokan vagyunk és hogy aki magát szeretné reklámozni, annak érdemes ebbe a rendezvénybe pénzt fektetni!
És még valami: legyünk kedvesek egymással! Persze, alapvetően jó lenne mindig kedvesnek lenni egymáshoz, de itt és most ennek gazdasági jelentősége van: sokan jönnek hozzánk a nagy fesztiválokra az ország minden tájáról, akik itt, Veszprémben foglalnak szállást, itt költenek a vendéglátó helyeken, itt vásárolnak be, és bár ezek a pénzek nem közvetlenül a fesztiválok kasszájába folynak be, de az egész turisztikai ökoszisztémát erősítik, és ez végső soron a zenei rendezvények jövőjére is hatással van. Tehát legyünk kedvesek, hogy a vendégeinknek legyen kedvük jövőre is visszatérni!
Ezen a téren is igaz a másutt – például a klímaváltozás kapcsán – gyakran elhangzó bölcsesség: nem nekünk kell megoldanunk az egész problémát, de ha a magunk lehetőségeihez mérten odaállunk a nekünk fontos ügyek mellé, akkor a sok egyéni erőfeszítés végül összeadódik. És ez az odaállás ezúttal lényegében csak annyit jelent, hogy érezzük jól magunkat!
