A sorozat megkezdése előtt a papírforma szerint Írországban egy pont megszerzése tűnt reálisnak, a világ legjobbjai között számon tartott Portugália ellen egy sem – hazai pályán sem. Más kérdés, hogy a mérkőzések összképe alapján lehetne három ponttal is több a magyar csapat neve mellett a csoport táblázatán, de nem lett. Bár sok mindenre lehetne hivatkozni, a végeredmény mindig megmutatja a realitást. Jelenlegi csalódottságunk ellenére ne feledjük, hogy a sorsunk továbbra is a saját kezünkben van. Terveink megvalósítása érdekében le kell győznünk oda-vissza az örményeket, valamint itthon az íreket, és akkor csoportunkban ott lehetünk a pótselejtezőt jelentő második helyen. Nem tűnik lehetetlen küldetésnek.
A magyar válogatott gólöröme, középen Varga Barnabás, a gólszerző a Magyarország - Portugália labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzésen a Puskás Arénában 2025. szeptember 9-én. Magyarország - Portugália 2-3. MTI/Illyés Tibor
Jelenleg azért savanyú számunkra a szőlő, mert a két lejátszott meccsen reális esély mutatkozott felrúgni a papírformát. Dublinban kétgólos vezetésről nem sikerült három pontot szerezni, Budapesten egygólos előnyből egy pontot sem, pedig mindkét esetben közel álltunk a bravúrhoz. Mégsem sikerült. Vajon miért?
Az okok közt kutakodva sok mindent találhatunk. Szidhatjuk a játékvezetést – ráadásul nem ok nélkül –, ám a lényegen nem változtat: nekünk kell jobbnak lenni. Válogatott futballistáink többsége erős klubcsaptokban edződik, ráadásul az új idény kezdetétől jó sportformát mutatnak. Többször láthattuk, hogy Marco Rossi taktikája egyszerű, jól követhető, mert azt a játékoskeret minőségéhez szabta. A személyek kiválasztásában nincs alternatíva – senki sem maradt ki a csapatból, aki hadra fogható, és ott lenne a helye. Szakmai téren, így nem igazán találhatunk kivetnivalót.
Ám az eredmény nem csak a lábakban, hanem a fejekben is „képződik”. Vezetése tudatában válogatottunk mindkét meccsen ahelyett, hogy vérszemet kapott volna, megijedt a lehetőségtől. Szinte teljesen lemondva a támadásról, ki akarta védekezni a hátralévő játékidőt, s ezzel teljesen „magára húzta” az ellenfelet. Ilyenkor idő kérdése, mikor csúszik be egy-két olyan hiba, amit aztán az ellenfél kihasznál. Ezt erősíti, hogy a portugálok ellen vesztes állásból sikerült egyenlíteni, mert akkor már nem volt mit védeni, hát megpróbáltunk támadni. Meg is lett az eredménye, akárcsak az ezt követő újabb „visszaváltásnak”, ami szinte azonnal hibát eredményezett. A sors fura fintora, hogy nem egy „zöldfülű” újonc, hanem a Liverpool két alapembere, Szoboszlai és Kerkez hozta össze a harmadik portugál gólt.
A mentális probléma mindkét mérkőzésen kiütközött a piros és sárga lapok begyűjtésénél is. Sallai rossz reakciója nagy hátrányba hozta a csapatot, Varga Barnabás felesleges reklamálása miatt pedig következő, az örmények elleni sorsdöntő hazai meccsről elvesztettük a leggólerősebb játékosunkat. Úgy tűnik, a világbajnokságra minden áron való kijutás óhajtása görcsös akarásba csapott át.
Még hátra van a selejtezősorozat négy mérkőzése. Nem kizárt, hogy az eredményesség javítása érdekében most a stáb edzőinél többet tehetnének a pszichológusok...
