Champagne, Franciaország
Champagne elsősorban a pezsgő szülőhazájaként ismert, és már ezért megér egy utat, a régió szőlőtermelése azonban nem csupán a pezsgőgyártás kiszolgálására rendezkedett be. Fő szőlőfajtái a pinot noir és a chardonnay, amelyekből Champagne hírnevéhez méltóan elegáns borok készülnek. A borvidék egyik különlegessége a Rosé des Riceys nevű, pinot noirból készült ital, ami Franciaország egyik legkiemelkedőbb rozéja.
Szőlőültetvények Champagne-ban (Phillip Capper / Wikimedia)
A térség egyik népszerű turisztikai látványosságai a pincelabirintusok – a crayères –, amiket puha, világos mészkőbe vájtak. Az üregek egy részét még a római korban alakították ki, amikor a mészkövet bányászták. A hátrahagyott járatokat aztán több mint ezer évvel később, a 17-18. században alakították át pezsgőspincékké, mert állandó hőmérsékletük, magas páratartalmuk és a puha, porózus mészkő nedvességet szabályozó hatása ideális közeget jelent a nedű érlelésére. A pincerendszerek lenyűgöző méretűek: a járatok helyenként több kilométer hosszan húzódnak a föld alatt, és óriási, katedrálisszerű csarnokokban kapcsolódnak össze.
Piemonte, Olaszország
A torinói székhelyű régió elsődleges szőlőfajtája a nebbiolo, amelyből olyan hosszú érlelésű, tanninos, mély borok készülnek, mint a világhírű Barolo és a Barbaresco, a térség azonban nem szűkölködik a könnyedebb, gyümölcsösebb vörösborokban és a kifejezetten édes, illatos italokban sem. Piemontba azonban nemcsak a kiváló minőségű borok miatt érdemes ellátogatni, hanem azért is, mert a tartomány komplex gasztronómiai élményt kínál, amelyben a húsos ételek, a környék különlegességének számító fehér szarvasgomba és a szőlőből készült finom italok tökéletes harmóniát alkotnak. A szarvasgomba olyannyira fontos része a helyi kultúrának, hogy Albában külön fesztivált is szentelnek neki.
Piemonte mesébe illő szőlőskertjei között kerékpáros és turistautak biztosítanak összeköttetést, így testközelből csodálhatjuk meg az UNESCO által a világörökség részének elismert Langhe-Roero és Monferrato ültetvényeket.
Wachau, Ausztria
Sokan nem gondolnák, hogy Ausztriát érdemes feltenni a bortérképre – bennem akkor kezdett el átalakulni a nyugati szomszédunkról alkotott kép, amikor egy dunántúli borász csillogó szemmel, hosszasan beszélt nekem a Wachauban szerzett élményeiről. Már pusztán a látványért megéri odautazni: a kanyargó Duna szurdokot vájt a tájba, a meredek hegyoldalakban várak, apátságok magasodnak – a vidék méltán került fel az UNESCO világörökségei közé. A környék a történelem szerelmeseinek is tartogat látnivalókat – Dürnstein várában állítólag Oroszlánszívű Richárd is raboskodott.
Wachau, Aggstein vára (Fotó: Uoaei1 / Wikimedia)
Wachau mint borvidék azért figyelemre méltó, mert ötven évvel ezelőtt még sehol nem volt; a gazdák korábban tömegtermeléssel foglalkoztak, a mennyiséget előbbre tartották a minőségnél. A nyolcvanas évektől kezdve azonban fordítottak a hozzáálláson: szövetkezetet hoztak létre, amely szigorú minőségi felügyeletet gyakorol a tagok termékei fölött. Az összefogásnak és a tudatos építkezésnek köszönhetően Wachau ma a minőségi borairól ismert, ráadásul nagyon korán átálltak a vegyszermentes, környezettudatos, hozzáadott adalékoktól mentes termelésre, a borászatok többsége ökológiai szemlélettel műveli a szőlőjét. Akit nemcsak az ital, hanem a borkészítés mint iparág is érdekel, annak érdemes személyesen is elbeszélgetni az osztrák gazdákkal, mert tanulságos történeteket hallhatunk tőlük – ők pedig szívesen és nyitottan fogadják az ilyen érdeklődést.
Madeira, Portugália
Az Atlanti-óceán közepén elhelyezkedő, de közigazgatásilag Portugáliához tartozó Madeira turisztikai vonzerejéről talán szükségtelen hosszasan értekezni, mindenki hallott már róla. Az azonban kevésbé ismert, hogy a vulkanikus sziget egyben egy különleges borvidék is. Ezen a téren a nagy földrajzi felfedezések korára nyúlnak vissza a hagyományai, amikor stratégiai fontosságú kikötő volt az óceánon átkelő portugál hajósok számára. Mivel a hajókon nem lehetett nagy mennyiségű ivóvizet tárolni, hiszen abban elszaporodnak a baktériumok, a tengerészek jellemzően alkoholos italokat fogyasztottak. Madeirán ezért épült ki a borgazdálkodás a 15-16. században. Az itteni borokat úgynevezett fortifikációs eljárás révén, alkoholpárlatok hozzáadásával erősítik – ez a régi időkben a fertőtlenítéshez járult hozzá, az évszázadok során pedig a helyi italok jellegzetességévé vált. Madeira borainak egy másik tulajdonsága is a hajózás nagy korszakából származik: az itt előállított borok elképesztően stabilak, felbontás után is hosszú időn át megőrzik minőségüket.
