Takács Tünde M. Erzsébet nővér harminc éve él ferences szerzetesként. Hivatása mellett az Érseki Főiskola Pasztorális Intézetének munkatársaként dolgozik: csoportokat vezet, oktat a főiskolán, mentálhigiénés szakemberként segíti az embereket, valamint mesecsoportvezetőként is tevékenykedik. Életében a lelkipásztori szolgálat és a segítő hivatás mellett mindig jelen volt az alkotás. A gyertyadíszítés, a festés, a virágkötészet vagy éppen a meseírás számára nem csupán kreatív tevékenység, hanem a lelki elmélyülés egyik formája.
„Mindig hittem abban, hogy az alkotás a Jóisten ajándéka, éppen úgy, ahogyan a lét, az élet is” – vallja. Az alkotás számára olyan tér, ahol a lélek szabadságot talál, ahol az ember ráhangolódhat Isten jelenlétére, és ahol a mindennapokban is megélhető az öröm.
A kiállított képek egy különösen személyes időszakhoz kapcsolódnak. Erzsébet nővér az elmúlt időszakban egy hosszabb betegségen esett át. Ekkor kapott ajándékba egy speciális festéket, amely új inspirációt adott számára. Amikor állapota javult, kipróbálta az új technikát, és hamarosan egymás után születtek meg a képek.
Az alkotás folyamata a gyógyulás részévé vált. A festmények imádságos, elmélyült légkörben készültek, és a belső út állomásait is megjelenítik. „A képek, a színek egyszerűen egy olyan teret adnak, ahol hazatalálunk. Haza önmagunkhoz, a hitünkhöz, Istenhez” – fogalmazott az alkotó. Meglátása szerint a művészet képes láthatóvá tenni azt, ami egyébként rejtve marad: a belső folyamatokat, az érzéseket és a hit tapasztalatát.
A kiállítás megnyitóján elsőként Sebestyén József, a Veszprémi Érseki Főiskola rektora köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte, amikor végignézte anno először a festményeket, három szó fogalmazódott meg benne: az út, a fény és Isten. Véleménye szerint ezek a fogalmak jól összefoglalják a kiállítás gondolatiságát.
A rektor hangsúlyozta, az Érseki Főiskola számára különösen értékes az a munka, amelyet a Pasztorális Intézet ferences nővérei végeznek. Oktatóként, trénerként és lelki kísérőként nemcsak a főiskola hitéleti képzéseit gazdagítják, hanem a szociális és egészségügyi képzésekben részt vevő hallgatók számára is fontos önismereti és segítő módszereket adnak át. Az ilyen programok – például az önismereti tréningek vagy a segítő beszélgetések technikái – erősítik a hallgatókat abban, hogy felkészülten léphessenek a segítő hivatások pályájára.
A kiállítást hivatalosan dr. Udvardy György érsek-metropolita nyitotta meg. Köszöntőjében arról beszélt, hogy minden kiállítás egyfajta válogatás az alkotó munkáiból, és ezért mindig sokat elárul arról is, hogy az alkotó mit tart fontosnak és értékesnek. A látogatók nemcsak a művekre kíváncsiak, hanem arra az emberre is, aki létrehozta őket.
Az érsek szerint külön figyelmet érdemel az a bátorság, amellyel egy alkotó megmutatja munkáit másoknak. Ez különösen érdekes akkor, ha az alkotót más szerepekből – például szerzetesként vagy oktatóként – már jól ismeri a közösség.
Beszédében a művészet és a hit kapcsolatáról is szólt. Úgy fogalmazott: a művészi alkotás valójában mindig a hitről beszél, még akkor is, ha nem közvetlenül vallási témát dolgoz fel. A művészet képes közel vinni az embert a misztériumhoz, amelyet nem lehet teljesen megragadni vagy birtokolni. „A misztériumról csak a fátylat tudjuk fellebbenteni” – fogalmazott, utalva arra, hogy a művészet inkább szemlélődésre és találkozásra hív, mintsem magyarázatokra. Az érsek köszönetet mondott Erzsébet nővérnek azért a bátorságért, amellyel alkotásain keresztül is megosztja a hit tapasztalatát a közösséggel. Mint mondta, a kiállítás nemcsak művészeti esemény, hanem egyben lelki tanúságtétel is.
A kiállítás látogatói nem csupán egy festménygyűjteményt látnak, hanem egy belső utazás részeseivé is válhatnak. A szervezők arra bátorítják az érdeklődőket, hogy szánjanak időt a képek szemlélésére, engedjék hatni a színeket és formákat, és ha kedvük van, olvassák el a képekhez kapcsolódó zsoltárokat is.
