Egykori veszprémi színészeket keresünk fel heti ügy-kontroll sorozatunkban, hogy megtudjuk, mi van velük, hova kerültek, mit terveznek. Mostani írásunkban Deme Róbertet kérdeztük.
Izgalmas ember. Már első pillantásra lehet érezni, hogy nem átlagos emberrel találkoztunk. Csupa szín, rengeteg energia, hatalmas képzelőerő. Vágyak, tervek – állandó szellemi kalandozás. Mindig szeretne valamit létrehozni. Mindig szeretne valamit adni. Mindig akar valamit.
Ezt az állandó belső és külső mozgást, vágyat nehéz kordában tartani, nehéz egy irányba terelni. Talán csak Korognai Károlynak sikerült, amikor Veszprémben együtt dolgoztak. Ő megérezte a benne szunnyadó lehetőséget, megértette vágyait – és formába is öntötte őket. Mindennek magával ragadó megnyilvánulása volt a Játékszínben bemutatott Szecsuáni jólélek című darab, amelyben Kolti Helgával játszott. Játszott? Sokak szerint önmagát adta, attól volt olyan sikeres.
Sajnos az új színházi vezetés szemében Korognai barátsága és a darab sikere szálka volt. Így Deme Robi útra indult. Kezdetben Veszprémből kalandozott, majd visszament szűlőföldjére, Erdélybe.
– Amióta elmentél Veszprémből, hol játszottál és mit?
– Igazság szerint veszprémi távozásom meghatározta a további színházi pályafutásomat.
Bár játszottam azóta Szlovákiában (Kassa), Romániában (Kézdivásárhely) és Olaszországban (Milánó), az a csalódás, ami ott ért, és annak a csapatnak a szétzüllesztése elvette a bizalmamat a színháztól. Ahol a politika és egyéb érdekek ennyire mellőzhetik a szakmaiságot, nem nekem való hely, vagy nem akarok részese lenni.
– Mennyiben volt más Kassa, Kézdi, mint Veszprém?
– Semennyiben. És éppen ezért nem tervezek színházi jövőt…
– Kikkel tartod a kapcsolatot, és kik hiányoznak Veszprémből?
– Nem tartom a kapcsolatot szinte senkivel. Viszont mindenki hiányzik.
– Úgy hallottuk, hogy sikeres színházi rendezésen vagy túl. Lesz folytatása?
– Nem teszek semmit azért, hogy rendezhessek. Az elmúlt évben rendeztem, és ennek folyományaként voltak felkéréseim. De csak akkor vállalok ilyesfajta munkát, ha tényleg szükség van rám…
– Mindig örökmozgó ember voltál, a színészeten kívül sok mindennel foglakoztál pl. zenével, újságírással. Most mit csinálsz a színészet mellett?
– Mindent. A lényeg, nagyon szeretnék visszakerülni veszprémi világomba... vagy abba a szeretetkörbe amit ott kaptam...
