A sajátos ebiskolában írás ugyan nem szerepelt a kutyatananyagban és - Jack London ide, vagy oda - énekóra sem, de szinte az összes többi alaptantárgy igen. A németek mindig is úgy tekintettek a kutyákra, mint rendkívül intelligens lényekre, értelmi szintjüket az emberit megközelítőnek vélték. Az 1920-as években felszökött a német állatpszichológusok száma, akik komolyan hitték, hogy a kutyák képesek elvont gondolkodásra. A nácikat érdekelte az elmélet, és megpróbáltak létrehozni egy félelmetes, "beszélő" kutyahadtestet - derítette ki Jan Bondeson brit kutyakutató, a Cardiffi Egyetem akadémikusa berlini vizsgálódásai során, amelyeket éveken át folytatott.
Adolf Hitler, a náci Németország vezére maga is bolondult a kutyákért, volt két németjuhásza, melyek közül egyet pillanatokkal maga előtt küldött a halálba. Hitler remélte, hogy az okos teremtmények megtanulnak kommunikálni SS mestereikkel. A célt persze úgy is elérhették volna, hogy a náci kiképzők tanulnak kutyául, de nem ez szerepelt Hitler különleges kutyaiskolájának alaptantervében. A Tier-Sprechschule - Állatbeszédtanoda - nevű oktatási intézményt már az 1930-as években létrehozatta Hitler a Hannoverhez közeli Leutenburgban. Az igazgató egy nő lett: Margarethe Schmitt, a növendékek pedig eleve képzett - de csupán hagyományosan, avagy "normálisan" képzett - ebekként kerültek be Németország minden szegletéből verbuválva, hogy megkezdődjön nem hagyományos oktatásuk. A kutyákat megpróbálták szóra bírni, és "morzézni" is tanították őket: a mancsukkal kellett "kikopogtatniuk" jeleket, illetve betűket.
Az ebiskola feljegyzései szerint az oktatók komoly sikereket értek el.
Egy kutya képes volt tökéletesen kiejteni a "Mein Führer" szavakat, ha azt kérdezték tőle, kicsoda Adolf Hitler.
A feljegyzések szerint egy németjuhász diák hazafias hevületében kinyilvánította vágyát, hogy beléphessen a hadseregbe, mert - tudatta - nem szereti a franciákat.
Az iskola dokumentációja arra is kitért, hogy egy Kurwenal nevű tacskót 28 egyenruhás fiatal látogatott meg az állat születésnapján. Az ifjak a náci állatvédő szervezettől érkeztek Kurwenalhoz, amely azzal érdemelte ki a megtiszteltetést, hogy eltérő ugatásszámmal tudatta mondandója betűit, életrajzírójának pedig - mert az is volt a kutyának - megvallotta, hogy Hindenburgra szavazna.
A Trier-Sprechschule élebe mindazonáltal egy Rolf nevezetű airedale terrier volt. Nemcsak az ábécét tudta letoppogatni mancsával, hanem - tanárainak értékelése szerint - elmélkedni is vallási kérdésekről. Mindemellett verseket költött, idegen nyelveket tanult, egyszer pedig megkérdezte egy nőtől, hogy csóválná-e a farkát - de még ez is kevés volt Németországnak a háború megnyeréséhez.
Jan Bonderson Amazing Dogs: A Cabinet of Canine Curiosities (Meghökkentő ebek: Kötetnyi kutyakülönlegesség) című könyvében akadnak bőven német ebek mellett egyebek - tudatta a The Daily Telegraph című brit lap.
