Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Karnebál

2011. június 1. 12:14 // Forrás: Petőfi Színház
A Karnebál szorosan kötődik ahhoz a társadalmi közeghez, melyről mesél, a komikum forrása a karakterek.

Június 2-3-án mutatják be a Veszprémi Petőfi Színházban Ion Luca Caragiale: Karnebál című darabját a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház vendégelőadásában.


Részlet az előadásból

A Karnebál változatos szerelmi bonyodalmak, csalások és félreértés-szülte helyzetek sokasága által rántja le a leplet a 19. század végi Bukarest lepukkant külvárosi világáról. A helyszín egy borbélyüzlet, később egy külvárosi bálterem, a szereplők pedig jellegzetes példái annak a népségnek, mely franciásan affektál ugyan, de a civilizációból semmi más nem ragadt rá, csak az olcsó parfüm, amivel bárdolatlanságát igyekszik leplezni.

Mint minden olyan darab esetében, mely szorosan kötődik ahhoz a társadalmi közeghez, melyről mesél, Caragiale szövegei idegen nyelvre alig fordíthatóak. A bohózati helyzetek és a kiváló komikus karakterek mellett a román szerző darabjaiban a komikum legfontosabb forrása az az összetett nyelvi közeg, mely a kor robbanásszerűen fejlődésnek induló Bukarestjét jellemezte. Román, görög, török és eltorzított francia szavakból álló beszéd ez, melynek éppen a történeti háttér hiánya miatt szinte egyetlen más nyelvben sincsen megfelelője. A Tamási Áron Színház előadásához az alkotók Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas magyarországi költő bravúros nyelvi leleményekkel teli átdolgozását választották alapul, mely Réz Pál fordítása alapján készült. Parti sikerrel emeli be Caragiale szövegébe a jelenkor magyar nyelvének sajátos torzulásait, és sikerrel kombinálja azokat a Caragiale-i szöveg franciás szófordulataival, olyan meghökkentő és komikus nyelvezetet teremtve ezáltal, mely egyaránt sikerrel szolgálja a darab bohózati és társadalom-szatírai jellegét.

Az előadás rendezője, Alexandru Dabija a bukaresti Odeon Színház vezető rendezője, Silviu Purcăretevel, Mihai Măniuţiuval, Tompa Gáborral, Victor Ioan Frunzăval, Dragoş Galgoţiuval együtt tagja annak az 1980-as évek elején felnőtt rendező-generációnak, melynek munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a romániai színjátszás mára Európa egyik legjelentősebb színházi kultúrájává váljék. Caragiale aktualitásáról a rendező így nyilatkozik: A megtévesztettség érzésével nap mint nap találkozhatunk mi is. Politikai, társadalmi, és gazdasági szédületben él az egész mai világ. Folyton úgy érezzük, el vagyunk tévedve, nincs kilátás, nem tudjuk, melyik a helyes irány. De azért és ez nagyon is jellemző csak nyomjuk a dumát. Tenger sokat fecsegünk.

vehir.hu
további cikkek
Több bor, hosszabb esték, változatlan hangulat a Rizling, Jazz Fesztiválon kultúra Több bor, hosszabb esték, változatlan hangulat a Rizling, Jazz Fesztiválon Két hét múlva, július 10-én Veszprém óvárosa kicsit kiszakad a megszokott pezsgésből és mintegy önálló faluként szerepel majd a térképeken. Nem először történik ilyen, hiszen az elmúlt másfél évtizedben majdnem minden nyáron felépült a borfalu, hogy teret adjon a hazai és vendégként a legjobb külföldi boroknak és pezsgőknek, na meg persze az igényes, jazzalapú zenének a Rozé, Rizling, Jazz Fesztiválon. A szervezők idén sem ígértek többet, mint a már bizonyított recept, néhány részletében mégis alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez. ma 1:09 Szilágyi Zoé az űrzebrákról, a bosszúképekről és arról, hogyan válik a művész műalkotássá kultúra Szilágyi Zoé az űrzebrákról, a bosszúképekről és arról, hogyan válik a művész műalkotássá A Múzeumok Éjszakáján volt egy különleges program a Ruttner-ház pincéjében. Nem muzeális emlékeket, hanem a nagyon is élő punk képzőművészetből nyílt tárlat Szilágyi Zoé festőművész jóvoltából. Vele beszélgettünk a helyszínen a tőle megszokott kendőzetlen őszinteséggel, ahol szóba került a művészvilágban oly idegesítő másolás, miért festett „bosszúképeket” és hogyan valósította meg édesapja álmát halála után, hogy Afrikában láthassa testközelből az oroszlánokat. tegnap 18:12 Hátsó füves történetek a polgármestertől közélet Hátsó füves történetek a polgármestertől „Nehogy már ennek a kopasz törpének ne tudjatok gólt lőni!” – hangzott el régen egy Gyulafirátót – Balatonkenese focimeccsen a nézőtéren felfokozott hangulatban. De pont az ilyen őszinte, zsigeri reakciók miatt is van különös hangulata a falusi futballmeccseknek, ahol megszűnnek a társadalmi különbségek az emberek között és mindenki csak a játéknak él. Pont, ahogy az említett példa is mutatja, hiszen a kenesei kapus, aki védte akkor a hálót, Veszprém későbbi polgármestere, Porga Gyula volt. Most pedig éppen ő tartott szubjektív tárlatvezetést a Laczkó Dezső Múzeum, falusi futballéletet bemutató kiállításán, a Hátsó füvesen. 2026. június 22. 17:04

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.