A Városi Művelődési Központ augusztus 7-én ismét megrendezte a Veszprémi vigasságok elnevezésű népi- és iparművészeti vásárát. Minden volt, mi szem-szájnak ingere: búcsúi hangulat, finom illatok, édes ízek, egy kis sport, sok játék és természetesen kistérségi műsorok. A hagyományos programot idén is tánctanítás zárta.
Az Óváros tér felé sétálva színes léggömbök és zeneszó jelezte, hogy valami nagy dologban lehet részünk.
Kürtöskalács illata szállt a levegőben, színes nyalókás kislányok futkoztak az édességpult előtt, miközben a szülők és nagyszülők kézzel készített kerámiákat, könyveket vagy éppen késeket válogattak.
Idősödő asszonyok üldögéltek az árnyékban, miközben saját készítésű szalmatárgyaikat árulták. Velük szemben megnézhettük, milyen aprólékos munkával jár például egy gyerekszoba fogasának kifaragása. A néptánc szerelmesei virágos kiscipőt próbálhattak, a csizmakészítésről diskurálhattak, vagy szert tehettek egy piros kis topánra.
Az édesszájúak bizonyára a Mennyországban érezhették magukat, hiszen a házi készítésű sütemények, mézeskalácsok és cukorkák mellett, találkozhattak méhészekkel is.
Baranyai Zoltán mézpalackozó minden veszprémi rendezvényre eljön, hogy a főzött technikával készült ízesített mézét megkóstoltassa. Mindemellett a mézturkálóban díszes üvegekbe töltött aszalt gyümölcsös és magvas finomságokra lehetett szert tenni. Azért azt is megtudtuk, hogy az akác-, a hárs- és a gesztenyeméz a legfinomabb.
Levendulaillat és sajtszag, házikenyér és parasztkolbász. Illatos szappanok és húsevő virágok, kaktuszok és üvegékszerek. Gyöngyfüzérek és pecsenyesütők, kendők, táskák és pénztárcák, fűszerek és szörpök...
A tárgyak mellett a lelkünket is ápolhattuk, hiszen Csizmadia Klára ezoterikus selyemfestő az életutunknak megfelelő képet, sálat vagy szárit ajánlgatott. A képeket nézve könnyen meditatív állapotba kerülhettünk, megkaphattuk aznapi üzenetünket.
Így zajlott le a Veszprémi vigasságok progarm. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor és ugyanilyen vígan találkozunk!
