A Sapphyre Project 2001-ben alakult Veszprémben, első nagy fellépésük 2008-ban volt az Óváros téren, 2009-ben kijött Synusium című nagylemezük. A zenekar évente számos koncertet ad, és 2011 telére tervezik új lemezük megjelenését.
– Mit kell tudni a második lemezről?
Nagy Róbert Roberson
Nagy Róbert Roberson: – Elvileg karácsonyra jelenik meg, és sokkal érettebb lesz, mint az első, amely fiatalos, friss tűzből készült. A másodikban egyre több a megnyugvás, a pozitív beletörődés, amely abból fakad, hogy megismertük a határainkat, és ez alapján tudunk szabadon létezni. Kicsit úgy gondolkodtunk, mint Hamvas Béla, aki szerint kétféle író létezik: az egyik mindenhova magával hordja a füzetét, és amikor eszébe jut valami, akkor leírja; és van, aki a közönségnek ír, és a jövő héten már el is akarja adni. Mi inkább vittük magunkkal a füzetet…
Szakács Cato Antal: – Más lesz az album, mint a korábbi, hiszen balladisztikus dzsessz számok is kerültek rá, valamint alakítottunk a hangszerelésen is: a gitár, a dob, a billentyű és a basszusgitár mellett szaxofon is várható a lemezen, sőt vokális számot is írtunk. Nagyon szeretnénk, ha azt az East énekese, Tisza Józsi énekelné.
– Hova lehetne sorolni a Sapphyre Project zenéjének műfaját?
Cato: – Nagyon nehéz behatárolni. Olyan popzenét játszunk, ami dzsesszes, de a dallamvilága miatt mindenféleképp populáris, és az emberek számára jól követhető, érthető.
Roberson: – A zenénk olyan, mint a szél, nem lehet zsákba gyűjteni. Mindig történnek benne váratlan, új dolgok, fordulatok. Ezért szoktuk inkább invitálni a közönséget a koncertjeinkre, és csak másodsorban ajánljuk mindig a lemezt. A dalaink bizonyos részei a koncerteken mindig újra születnek – a már meglévő keretek között. Ezért minden koncert egyszeri, különleges és megismételhetetlen.
– Szerintetek milyen kifutása lehet a Sapphyre Projectnek?
Roberson: – Igazából egy régi, gyerekkori barátság eredménye a zenekar, a zene és a zenélés teljesen spontán jött. Egyszerűen azért csináljuk, mert nagyon szeretjük. Teljesen egyértelmű, hogy a zenénk nem a könnyű pop kategóriába tartozik. Azért fogalmaztam úgy az előbb, hogy a lemezben benne van a beletörődés, mert tisztán látjuk, hogy nálunk jóval nagyobb zenészek sem tudnak hatalmas sikereket elérni. A lehetőségek adottak ebben az országban, viszont nagyon nehéz a közönséghez instrumentális zenével eljutni. Elkenődnünk persze nem szabad, hiszen a myspace-ünket többen nézik az USÁ-ból, mint Magyarországról, és sok levelet kapunk, amelyekben a zenénket dicsérik. Ma itthon az a jellemző, hogy ha nem egy népszerű együttes tagja vagy, akkor hivatásos zenészként nincs más lehetőséged, mint session zenészként megélni, és közben önmagad kiteljesítését véghezvinni egy szerelem-zenekarban. Személy szerint én csak a zenéből élek, van kb. 10 zenekar, amiben zenélek (Pesten és Fehérváron), és emellett film- és reklámzenéket írok. A többieknek van privát munkájuk, és a zene „csak” hobbi és önkiteljesítés.
Szakács Cato Antal
Cato: – Sokszor hívják a Sapphyre-t Pestre különböző klubokba, de eljutottunk odáig, hogy néha nem érdemes felutazni és zenélni, mert anyagilag nem kifizetődő. Egész egyszerűen azért, mert csupán egy bizonyos réteg figyel erre a típusú zenére Magyarországon. Ez magyar sajátosság, hiszen például Lengyelországban az emberek sokkal többet tudnak a saját zenészeikről, és általában sokkal nyitottabbak az igényesebb zenére. A zenekar kifutása? Nem akarunk ebből megélni, mert tudjuk, hogy lehetetlen – szeretnénk még sokáig együtt zenélni, és újabb lemezeket csinálni.
– Mi húz titeket ebbe a zenei irányba?
Roberson: – Fiatal korunkban Cato apukájának lemezgyűjteményét hallgattuk, amelyben rengeteg itthon alig ismert brit jazz-rock zenekar albuma is megtalálható. Ezeket átrágtuk, kielemeztük, és elkezdtünk elmélyülni ebben a zenei világban. Én még többet akartam minderről tudni, így aztán beiratkoztam a Lauschmann jazz konzervatóriumba, utána pedig a Kodolányi főiskola jazz-zongora szakán diplomáztam.
– Nem gondoltatok arra, hogy villámgyorsan stílust kéne váltanotok, és akkor sikeresek lehetnétek, vagy esetleg valamelyik felfedezett „sztár” kísérőzenekaraként nagyobb karriert futhatnátok be?
Roberson: – Ha ilyen hajlamaink lennének, akkor mehetnék a Palcsó Tomi mögé, mert van annyi ismeretségünk. Ám nem az ilyen típusú siker érdekel igazából, nem sztárok akarunk lenni, hanem egyszerűen magunkat akarjuk kifejezni a zenénken keresztül. Annál nagyobb öröm nincs például, amikor a 2009-es lemezbemutatón a Metro4 Szabadság téri megállójában 800 embernek játszottunk, és szemmel láthatóan a többségnek valóban tetszett a zenénk.
– Ebben a fájlmegosztós és -letöltős világban érdemes még lemezt csinálni?
Roberson: – Ebben a „szakmában” egy zenekart addig nem vesznek komolyan, amíg nincs saját lemeze. Persze a modern világ itt lüktet körülöttünk: az első lemez anyaga már három nappal a megjelenés után fent volt spanyol, horvát, amerikai, argentin zenei oldalakon, ám ez nem baj, hiszen az oldalakhoz kapcsolódó fórumokon nagyon elismerően nyilatkoztak rólunk.
– Hol lehet hallani és látni a közeljövőben a Sapphyre Projectet?
Cato: – Jelenleg úgy néz ki, hogy augusztus 20-án este Dabronyban lépünk fel az IttMost és a Méhkasaula egyesület által szervezett bulin. A fellépéseinkről az érdeklődők megtalálják a pontos infókat neten lévő oldalainkon. Megragadva lehetőséget ezúton is üzenjük az igényes zene kedvelőinek: jöjjenek el, és hallgassák meg a Sapphyre-t!
A Sapphyre Project a neten:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sapphyre_Project
http://www.myspace.com/sapphyreproject
http://sapphyreproject.blogspot.com
http://hu-hu.facebook.com/pages/Sapphyre-Project/116868991698892
