Balassagyarmat után hazánk második tájházát Nagy László múzeumigazgató
kezdeményezésére közadakozásból építették. A nádfedeles, boltíves tornácú, fehérre meszelt épület mintájául egy Öcs községbeli kisnemesi ház szolgált, de tudatosan múzeumépületnek, skanzennek készült, így az eredetitől sokban, elsősorban méreteiben tér el.
Az épület 19.századbeli Bakony–Balaton-felvidéki népi építkezést példázza, szabadkéményes konyhával, a szobában madaras mintájú zöld szemes kályhával, keményfából készült faragott bútorral, az ágyakban keresztszemes hímzésű párnákkal. Igen gazdag néprajzi tárgygyűjteményt, számos céhes mesterremeket helyeztek el benne.
Hátsó szobájában csutora-készítő műhely működött, amelyben rövid ideig Illikman
György dolgozott, az utolsó veszprémi csutorakészítő-mester. Munkáját az 1930-as években készült Veszprémet bemutató kisfilm is megörökítette. A hetven évesnél idősebb épület tetőzete 2008. május 20-án leégett. Helyreállítása és Linczmájer György emlékét megörökítő emléktábla Kara Gáborné Linczmájer Katalin támogatásával készült el.
