A település honlapja is megemlékezik róla, Olaszfalu történelmét a II. világháború idején egy tragikus esemény pecsételte meg. 1945-ben Olaszfalut már március 22-én este 9 óra tájban elfoglalták a Felsőpere felől előretörő szovjet alakulatok. A falu kihaltnak tűnt, mivel a lakosok az óvóhelyeken próbálták átvészelni a front átvonulását.
A harc egész éjszaka és másnap is folytatódott. A községben megjelenő szovjetek március 23-án pénteken sok helyen belelőttek a házakba, azok kigyulladtak. Az emberek pincékbe, padlásokra bújtak, hogy megmenekülhessenek.
1945. március 23-án a szovjetek szörnyű mészárlást végeztek a polgári lakosság, különösen az ifjúság körében. Látszólag minden ok nélkül, 32 ártatlan fiatalt lőttek le. Többségük 16 és 22 éves volt.
Hogy az orosz katonák pontosan miért öldököltek, a mai napig nehéz kutatni, hisz a falubelieknek hallgatniuk kellett az eseményekről. Egy feltételezés szerint híre ment annak, hogy az úgynevezett Leventék ellenállásba fognak kezdeni, más teória szerint a szovjet katonák egyszerűen pánikba estek az akkoriban furcsaságszámba menő, nagyszámú fiatal láttán.
Vasárnap délelőtt Olaszfaluban emlékeztek az áldozatokra. Dékány Árpád Sixtus apát szentmiséje előtt úgy fogalmazott, nem csak az áldozatokért, hanem az elkövetőkért is imádkoznunk kell.
A megemlékezésre hivatalos volt a választókerület országgyűlési képviselője, Ovádi Péter is, aki az „évtizedek távlatából is elfogadhataltlan gyilkosságsorozattal kapcsolatban azt mondta:
„Az, hogy 1945-ben kegyetlen módon meggyilkoltak számos olaszfalui civil embert, a dühön és a gyászon túl a hősöknek járó tiszteletet is fel kell, hogy ébressze bennünk. Pedig ezek az emberek nem vittek végbe klasszikus értelemben vett hőstetteket."
Mint kiemelte, az áldozatokat nem lehet más jelzővel illetni, ám hőstettüket csak egy emberöltővel később, a mai korban érhtetjük meg igazán.
"Amikor a szovjetek sortüze egyik pillanatról a másikra véget vetett életüknek, elvágva őket attól, hogy még életükben tevőlegesen építsék a közösségüket, gyermekeket neveljenek, tapasztalatokat adjanak át, abban a pillanatban egy másik, a földi életnél sokkal magasabb rendű értelemben vitték végre a hőstettüket. Hiszen megtanították nekünk, hogy a legmélyebb gyászban és mérhetetlen dühben is hogyan kell felülemelkedni ezen a tragédián. Megtanították nekünk az alázatot embertársaink iránt. Hogy nem csak a nagy dolgokat véghez vitt embereknek jár a történelmi tisztelet, hanem egyszerű átlagembereknek is."
Ovádi hangsúlyozta, a „Fájdalmas Péntek áldozatai mindannyiunk tanítói lettek abban a pillanatban, amikor kioltották az életüket. És bár mindehhez fájdalmas gyász is társul, ami a mai napig emészti ennek a csodás bakonyi településnek az emlékezetét, mégis Olaszfalu példát mutat abból, hogyan kell méltósággal megemlékezni erről az eseményről és hogyan kell egymáshoz mindig tisztelettel, szeretettel fordulni.
