Vörös Zoltán alezredes, a Magyar Honvédség 54. Veszprém Radarezredének parancsnok-helyettese ünnepi beszédében elmondta, hogy ezen a napon egy olyan eseményre emlékezünk, ami joggal került legnagyobb ünnepeink sorába. Ez a nap emlékezés egy nemzet eszmélésre, az azt elősegítő történelmi környezetre és azokra a kiemelkedő személyiségekre, akik elveikkel és munkájukkal a fejlődést szolgálták. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek nevét csak a történelemkönyvek töredékeiben olvashatjuk, azt azonban tudnunk kell, hogy a szabadságot a közös célokért tenni tudó és akaró egyének teremtették meg.
Vörös Zoltán
A polgári forradalom lehetőségét az emberek összefogása vívta ki. Akaratukat összekovácsolta, erőiket megsokszorozta a tudat, hogy együtt nagy dolgokra képesek. Tetteikkel bebizonyították, hogy egy embernek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. A nemzet összetartásának tudata 1848 óta a leggazdagabb erkölcsi, szellemi és érzelmi erőforrásunk. Március közepén évről-évre feltűzzük a kokárdát, pedig a forradalomnak már vége. A harcot ott, akkor a csatamezőn elvesztettük, azonban ilyenkor mindig átgondoljuk elődeink tetteit.
A forradalom minden évben újra és újra megszületik a szívünkben. Belegondolunk, hogy milyen nagy bátorság volt a megkopott, de nagyhatalmú és erős politikai rendszer ellen fellázadni. Az 1848-49-ben történt eseményeknek a társadalom nem elszenvedője, hanem részese volt. Az ezt követő szabadságharc pedig Magyarország újkori történelmének egyik meghatározó eseménye, nemzeti identitásunk egyik alapköve lett. Elődeink tudták, hogy minden véleménykülönbség ellenére vannak olyan alapvető célok, melyek érdekében össze kell fogni. Őseink lerakták az alapjait egy olyan országnak, ahol megvalósult a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés és a szólás szabadsága.
Az ünnepi állománygyűlés végén átadták a szolgálati érdemrendeket.
