Az elmúlt években a városban lezajlott fejlesztések, beruházások következtében számos olyan projekt jött létre, ami a köztereket, sétányokat és a turisztikailag látogatott helyeket karolja fel. Jákói Bernadett évek óta foglalkozik a veszprémi turizmus értékeinek feltárásával és a város turista történetének feldolgozásával.
– Mikortól beszélhetünk a városban turizmusról?
– Városunkban már a századelőn is voltak próbálkozások a városi vendégfogadás lebonyolítására, de csak a trianoni évek után, 1922-ben, majd 1926-ban jönnek létre a hivatalos turistaegyletek. Az 1930-as évek elején bontakoztak ki azok a gondolatok, hogy hogyan lehet Veszprém város értékét, gazdasági fejlődését fellendíteni? A két világháború közti időszakban Veszprém még csak kereste önmagát, azonban az ezer éves történelmi múltat kihasználva az itt élők mindent megtettek, hogy erősítsék a város idegenforgalmi szerepét. Az 1930-as években több jubileumot is ünnepelt a megyeszékhely, aminek köszönhetően egyre több fejlesztés valósult meg. Az akkori városvezetők, egyletvezetők elsősorban arra fókuszáltak, hogy Veszprém természeti szépségeit mutassák meg. Ehhez magaslati és panoráma pontokat, sétányokat kellett kialakítani, hogy a város szépségeire rálássanak az idelátogató turisták.
Jákói Bernadett
A Bakonyi Osztály, az első turistaegylet városunkban is ebben az időszakban alakult meg Cholnoky Jenő vezetésével 1926-ban. Túráik során a magaslati pontokra fókuszáltak, azok segítségével igyekeztek bemutatni a várost. Ennek köszönhetően kialakult egy kilátó-kultusz. Az első kilátóhely a város legmagasabb pontján, a mai Látó-hegyen készült el, később, a harmincas évek végén a Szent István Jubileumi Vándorlás útvonalát érintő helyeken számos magaslati pont és kisebb kilátó épült. A város idegenforgalma tulajdonképpen ekkor indult el.
– Mi lett ezekkel a kilátókkal?
– A második világháború következményeként számos kilátót elbontottak vagy megsemmisült. A papodi, a Látó-hegyi kilátóból és a Rhé Gyula múzeumigazgatóról, a Bakonyi Osztály elnökének emlékét viselő kilátópontból mára semmi nem maradt, utóbbi romjai még fellelhetőek a mai Vasas-pálya mögötti erdősáv területén.
Látkép a Giricses dombról c. képhez: 1936-ban ilyen rálátás volt a Várra és Buhimra a Giricses-dombról, a mai Panorámateraszról, ami napjainkban az Árva utca végén kerül majd további felújításra. Hegedűs Béla felvétele (1936)
– A háború után hogyan változott a helyzet?
– A háború után a természetjárás mozgalommá, egyfajta társadalmi szerveződéssé alakult át. Ekkor a kilátók turista célokat szolgáltak, és ebben az időszakban nem is épültek újabb létesítmények, inkább a meglévőket fejlesztették. Amikor felépült a húszemeletes, a tetején pár évig üzemelt egy panoráma kávézó szökőkúttal, aztán később ez is megszűnt. A mai félemelet tetején is rövidebb ideig működött egy kilátó terasz, de azt is beszüntették.
Kilátás napjainkban a húszemeletes tetejéről
Szerencsére a Harmat utcai, az Árva utcai kilátópont a mai napig megvan, előbbihez később padokat is helyeztek, az utóbbi még kialakításra szorul. A Benedek-hegy is egyfajta ősi kultikus panoráma pont, ami a különböző korszakokban különböző célt szolgált. A veszprémiek által régen csak Világvégének hívott kilátópontról a mai napig minden nap számos turista csodálja meg a város panorámáját. Ez a hely a vár végében található, ahová 1938-ban került István király és Gizella királyné szobra.
Harmat utcai kilátópont
– Manapság mi a tendencia?
– A Gulya-dombi fennsíkon, a nemrég kialakított szabadidős parkokban épültek meg az első újkori beruházások kapcsán készült kilátók. A VERGA Zrt. rengeteg kilátót adott át a környéken az elmúlt időszakban. Az erdészet azt tűzte ki célul, hogy a természetjárás kultúráját erősítse a városban élőkben. (Sajnos napjainkra a Gulyadombi Nagykilátó technikai okok miatt nem látogatható, lezárták, helyére új kilátót építenek fel – szerk.) Pár héttel ezelőtt Veszprémben is nyílt egy új magaslati pont, melyről a várost egy eddig nem látott nézőpontból tekinthetik meg a kirándulók. A turizmus teljesen átalakult az utóbbi években. Túravezetőként fontos küldetésnek érzem, hogy az általam szervezett sétákon a résztvevők a vizuális élmények mellé kapjanak egy kis helytörténeti csemegét is.
