A politikus még a kampányra visszatérve megjegyezte: több média tágan értelmezte az újságírói szabadságot, amikor őt jellemezték. Arról is beszélt, hogy Magyarországon nem szabad izmusokról beszélni, mert “az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy ezek mik”.
Véleménye szerint fontos, hogy egy szabad társadalomban különböző értékeket képviselünk, azonban nem az ellentéteket kell keresni, hanem a közös pontokat. Ezt szorgalmazta volna egy képviselőjelölti vita, a sajtó azonban nem teremtett erre helyzetet. “A politika arról szól, hogy megbeszéljük például, hogy milyen problámák vannak a városban. A parlamentben sem beszélgetnek, erőből oldanak meg sok mindent” - vonta le a következtetést eddigi tapasztalatai nyomán.
Kész Zoltán
A mindennapi életre rámutatva úgy fogalmazott, szabad akaratunkból cselekszünk, miközben bizonyos értékeket próbálunk betartani és tiszteljük mások jogait, hogy ne sértsük egymás szabadságát. “Amikor az egyén szabadságáról beszélünk, tisztában vagyunk azzal, hogy milyen életet akarunk élni. Otthon nincs szükség senkire, hogy megmondja, miként éljünk, tudok felelősen élni és nem visszaélni” - hangoztatta.
Tovább folytatva a gondolatot azt a kérdést tette fel, hogy a politikusnak hol van szerepe az egyén szabadságában? “Az emberek többsége azt gondolja a politikusokról, hogy ők fölöttük állnak, varázslók. Az emberek többsége szerint a parlamentben ülők megoldanak mindent.” Mint mondta, demokratikusan megválasztunk egy kormányt, amely aztán képviseli a nép általános akaratát, de nem arra szavaztak az emberek, hogy az állam erőszakot alkalmazzon vele szemben - mutatott rá egyebek mellett a vasárnapi zárva tartásra. “Jogaink csak akkor vannak biztonságban, ha a hatalom korlátozott. Olyan jogrend kell, ami tiszteletben tartja mások tulajdonát” - húzta alá.
A beszélgetés végén azt is megosztotta a közönséggel, hogy miért szavazott nemmel a Quaestor károsultak megsegítéséről szóló törvényre. “A szavazatommal azt mondtam, hogy ne az állam segítse mindig az embert. Öten vállaltuk, hogy népszerűtlenek leszünk, de nem üzenhetjük azt, hogy valaki mindig segít rajtunk, ha elmarad az egyéni felelősségvállalás.”
