A háborúkban elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, amely arra kötelezett minden községet, hogy méltó emléket állítson elesett hőseinek. A jogszabály kimondta, hogy megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni a nemzet hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét.
Az a nép, ki megtagadja múltját, elveszti létjogosultságát a jövő nemzeteinek sorában -mondta Zentai László, a MH 54. Veszprém Radarezred parancsnoka. Az ünnepet 1945-től, a kommunista időszakban nem tartották meg.
„A hősök napja megemlékezést a rendszerváltás hozta el újra, de még mintha mindig visszafogottan emlékeznénk..."
"...kikopott a nemzettudatból ez az ünnep, s az elmúlt több, mint két évtized sem volt elegendő, hogy teljesen visszakerüljön közösségi tudatunkba”- fogalmazott ünnepi beszédében. „Talán még a katonákban sem tudatosult teljesen ez az ünnep, hogy is várhatnánk el ezt másoktól, például az ifjúságtól?”- fűzte hozzá.
Zentai László elmondta: a ma emberétől elvárható, hogy ha kell, a közjóért önzetlenül áldozza fel önös érdekeit, ne csak élvezze és kihasználja a közösség és a haza erejét, hanem tegyen is érte.
Nagy Károly apátkanonok ökomenikus imát tartott, melyben a sírban lévőkhöz szólt: „vajon miért áldoztátok életeteket a hazáért?”-fejtegette.
A díszőrség felállítása után a Veszprémbe települt katonai alakulatok, a megyei és városi rendőrök, a Veszprém Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, a Magyar Veterán Repülők Szövetsége, a Veszprém Körzeti Nyugállományúak Klubja, a Veszprém Megyei ’56-os Szövetség és a Politikai Foglyok Szövetsége a Magyar Vidék Országos ’56-os Szervezet és a Történelmi Vitézi Rend képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit a Mártírok útja melletti temetőben.
A rendezvényen közreműködött az MH Légierő Zenekara, Módri Györgyi színművész, valamint Kruppa-Jakab Éva.
