Fluor és Diaz a színpadon
– Várpalotai születésűként a veszprémi koncert szinte hazai pálya neked.
Fluor: – Épp ma mondtam Diaznak, hogy én ebben a kedves miliőben nőttem fel, dimbes-dombos táj, zöldellő fák. Van egyfajta romantikája és bája, amit később Székesfehérváron nem találtam meg. Hiányoztak a dombok, odavagyok értük. Veszprémi kapcsolódás még a Hősök is, hiszen rengeteget köszönhetek nekik, nem lennék itt nélkülük. Rettenetesen inspiratív volt a zenéjük számomra. Emlékszem még arra a pillanatra, amikor az első lemezüket hallgattam. Ez a környék nevelt fel.
Diaz: – Én is magaménak érzem ezt a várost, nagyon sok hip-hop buliba jártam ide. Sok veszprémi cimborámmal lógtam itt, ami kihatott a későbbi munkámra.
Fluor: – A magyar hip-hop nagyon sokat köszönhet Veszprémnek.
– Miért van az, hogy amihez hozzányúltok, az arannyá változik?
Fluor: – Leegyszerűsítve az Animal Cannibals által megfogalmazott hármast említeném: a tehetség, a kitartás és a szerencse. Ebben hiszünk.Ha valamin sokat dolgozik az ember, az meghozza a gyümölcsét. Nem nehéz aranyat csinálni ilyen producer mellett, aki ennyire remek alap zenéket készít (kacsintás Diaz felé).
– Hol találtatok egymásra?
Diaz: Tíz éve egy Animal Cannibals hip-hop táborban találkoztunk először Balatonalmádiban. Egy faházban laktunk, pontosabban kizártam Tomit a szobájából. Eltelt jó pár év, mire újra találkoztunk, akkor készítettem neki egy alapot Ecküvel közös számához (Köpköde), ezzel megindultak a Fluor-Diaz dalok, jött a Képkockák és így tovább.
Fluor: – Időközben kiderült, hogy Diaz megtanult énekelni. A közös munka alatt létrejött egyfajta kémia közöttünk – nevezzük barátságnak. A Wellhello sikere ennek is köszönhető. Sosem izzadunk azon, hogy egy dal milyen legyen, ennek ellenére a végletekig tudunk írni egy-egy szöveget, sokszor még az utolsó nap is változik, ahogy néha a hangszerelés is. Nem azt figyeljük, hogy mennyire lehet sikeres a dal, inkább magunkkal szemben vagyunk maximalisták. Az a legfontosabb, hogy mi szeressük, de úgy tűnik, hogy a közönség is vevő a munkánkra.
– Mennyire nyúltatok vissza az időben, amikor a koncert dalait válogattátok?
Fluor: – Régebbi szerzemények is felcsendülnek a koncerten, de a Mizut, a Halendát és ilyeneket elengedtük, arculatában a közelebbi dalokat használjuk: Képkockák, Nélküled, Hello lányok…
Diaz: – A fellépéseken hallható dalokat várja a közönség, ezért kifejezetten jól is működnek.
– Hatalmas a siker, ez gondolom a fellépések számában is megmutatkozik. Csütörtökön például a Beach Fesztiválon koncerteztek.
Fluor: – Év végéig tele vagyunk. Végignyomjuk a fesztiválszezont, olyan helyeken kaptunk nagyszínpadot, jó időpontokat, amikre nem is számítottunk.
Diaz: – Néha arra eszmélek, hogy még mindig nem fogtam fel ezt a sikert. A Budapest Parkban megtartott nagy bulinkra például több mint tízezren jöttek el.
– Mivel vonzzátok magatokhoz ilyen mértékben a közönséget?
Fluor: – Kell egyfajta alapvető társadalomismeret és érzelmi intelligencia, hogy az ember megfelelő dalokat írjon. Többnyire a bennem rejlő érzelemvilág jelenik meg a szövegekben. Dallamosan becsomagolt popzene rapbetétekkel, ez kínáljuk. Elkaptunk egy az országban uralkodó hangulatot, közízlést. A Mizunál például nagyon kellett az embereknek a sok sírás után, hogy bulizzanak, majd jött a sírva vigadás Majka Belehalok című számával és így tovább. Nem arra hajtunk, hogy mindenáron slágert írjunk, de úgy tűnik, hogy egyezik az ízlésünk az emberek ízlésével.
– Tehát a Mizu most nem lenne sikeres?
Fluor: – Meg merem kockáztatni, hogy nem, más hullám él jelenleg. Az a fajta rajongás most már nem jellemző. Lehet, hogy később megunják az emberek az okos, meg bölcs mondatokat és jöhetnek a félmeztelen fiúcsapatok. Örülök, hogy a rap utat tört magának, még az országos kereskedelmi rádiókban is. Remélem, ez sokáig így marad.
