Hétfőn délelőtt volt szerencsém résztvenni a Quaestor-károsultak tüntetésén, az Óváros téren. Azt, hogy kik szólaltak fel és mi volt téma már korábban megírtam, most nem is ezzel szeretnék foglalkozni. Írásom szempontjából amúgy is teljesen érdektelen.
A demonstráció délelőtt tizenegy órakor kezdődött és közel két órán keresztül tartott. A hőségriadó alatt két órát állni a tűző napon megterhelő feladat, de a károsultaknak valószínűleg ez kevés áldozat, ha az elvesztett pénzük visszaszerzéséről van szó. A szervezők választhattak volna barátságosabb időpontot és helyszínt is az eseménynek, de biztos megvolt az oka annak, hogy nem így cselekedtek.
Láttunk már ilyet, nem is ez volt a legnagyobb baj. Ami a leginkább megdöbbentett, hogy a demostrációra számos tíz év körüli gyermek is elkísérte valamelyik szülőjét. Nincs gyermekekem, nem tudom milyen nehéz megoldani a mindennapi teendőket, pláne az iskolai szünidő alatt. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy egy tíz év körüli gyermeknek semmi keresnivalója nincsen egy ilyen típusú rendezvényen, főleg az iskolakezdés előtti napon. Ezek a gyermekek a kezükben tartott transzparenseken és zászlókon olyan eszméket és üzeneteket hirdettek, amikről feltehetőleg azt sem tudják, hogy mit jelentenek. Felfoghatatlan számomra, hogy egy szülő hogyan teheti ki a gyermekét a nyilvánosság elé és hogyan használhatja fel a saját véleményének terjesztésére. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy teljesen mindegy, hogy milyen ügyben és milyen résztvevőkkel zajlott a demonstráció.
A tűzó napon egy kisfiú el is ájult, de szerencsére az ijedtség nagyobb volt a bajnál. Reméljük mostanra már el is felejtette a történteket a szülei pedig megértették valamelyest a „leckét”.
