Nehéz sorsú embereken segíteni jelenleg nem csak politikai kérdés, hanem európai viselkedésünk egyik meghatározó eleme. DE! És itt most elmennék amellett, hogy időt és pénzt nem spórolva ki hord, vagy nem hord tonnaszámra ruhát és élelmet akár még Ausztriáig is a menekülteknek, vagy amellett, hogy kik azok a lelkes civilek, akik épp a „másik oldalt”, a rendőröket és a katonákat támogatják. (Ezek alapján egyébként úgy látszik, hogy az adakozás és összefogás megvan. Csak nem mindig ugyanarra a célra. Lesz ez talán másképp is!)
A címben feltett kérdés inkább arra irányul, hogy a hétköznapokban is mindig az érdemli-e ki a nagylelkűségünket, akinek valóban szüksége van rá? Valószínűleg mindenki környezetében vannak, akik nehezebb körülmények közt élnek, mint ön, netán éheznek. Nekik nem csak akkor kelhet a segítség, mikor pár órát/napot töltenek el Magyarországon.
Vagy ők majd csak akkor érdemelnek támogatást, amikor óriási médiafelhajtás lesz körülöttük? Luxus volna.
Ha pedig már adakozás, van egy másik nehéz sorsú közösség, akik nagy valószínűséggel igénylik a nagylelkűséget: a háborús övezetben élő kárpátaljaiak.
