Külföldön egyre nagyobb hagyományra tekint vissza a street art, azaz az utca művészete. Ez egyáltalán nem sebtében felfújt graffitiket, obszcén szövegeket és a falak értelmetlen összemázolását jelenti, hanem különböző festmények, kollázsok, művészeti elemek összeillesztését, amelyek azon túl, hogy jól mutatnak, akár komoly üzeneteket is hordozhatnak.
Egyik legjellegzetesebb fajtái az igen széles skálán mozgó murálok, amelyek lehetnek egészen aprók, de akár háztömbnyi nagyságúak is. Emlékszem, én az első ilyennel közel öt éve találkoztam Németországban, és már akkor megállapítottam, milyen jópofa módja ez a művészet hirdetésének és a környezet esztétikusabbá varázsolásának.
Eduardo Kobr, New York Fotó:streetartutopia.com
Egy-két éve aztán idehaza is felütötték a fejüket az első falfestmények Budapest tűzfalain. Az első fecskék a Neopaintes srácok voltak, majd létrejött a Színes Város Fesztivál illetve projekt, akik épp a napokban készítették el legújabb munkáikat a Népliget pillérein.
Nem tudom, ki mennyire látta ezeket élőben is, a magam részéről mindenesetre remek ötletnek tartom, hogy végre nem csak a szürke falakat lehet bámulni az utcán sétálva. Adódik a kérdés, miért ne valósulhatna meg mindez itt Veszprémben is? Évtizedek óta dekoráljuk az otthonainkat, egy egész iparág és Google-oldalak milliói épültek arra, hogy kellemesebbé tegyük a közvetlen közegünket.
Miért ne tehetnénk ezt meg az épített környezetünk esetében is, ami ugyanolyan szerves részét képezi a mindennapjainknak, s legalább annyira befolyásolja azt, hogy érezzük magunkat a bőrünkben?
Neopaint: Meseváros, Budapest
Nem vitás, Veszprémben elég kivételes helyzetben vagyunk, hiszen körbevesz minket a Bakony, a Balaton, az utóbbi évek beruházásainak köszönhetően pedig egyre több közterület újult meg: a Kolostorok & Kertek, gyönyörű rózsapark és szökőkút épült a Kossuth utcán, és még sorolhatnánk. De nem mondom, hogy ne lehetne még hova fejlődni.
Képzeljék el például, ha a Cserhát lakótelep régi panellakásainak házfala nem szürke színben „pompázna”, hanem egy-egy jól megválasztott kép díszítené! Vagy említhetném bármelyik, a szocializmus merev és fantáziátlan építészetéből ránk maradt épületet. Iskolákat, az igencsak renoválásra szoruló buszpályaudvart…
Neopaint, Klauzál tér, Budapest
A városrendezés ma már egyáltalán nem merül ki a parkosításban, régi lakótömbök bepucolásában, újraszínezésében és az utcaseprésben. Épp úgy hozzátartozik az új hullámok, irányok, játékos formák felismerése, a művészet közvetítése.
Túlzásokba persze nem kell esni, sem giccsbe áthajlani, vagy eszelősen utánozni másokat. Biztos vagyok benne, hogy meg lehetne találni azt a formát, ami jól illeszkedik a város arculatához, és akadna olyan hozzáértő egyén is, aki ezt kivitelezhetné.
Már csak azért is jó lenne ezt meglépni, mert a pozitivitáson túl, amit sugározna (és amire nekünk kesergős magyaroknak nagy szükségünk van), turistákat is idecsalogatna. Mert Budapest is pont attól vált olyan vonzóvá a külföldiek számára, hogy egyszerre integrálja magába a nyugati és keleti vonásokat.
Szóval ha valóban piros pont akarunk lenni Európa térképén, és bekerülni a nyugati véráramba, érdemes lenne megfontolni a kérdést.
