A Valentin-nap érdekes mód az egyik legmegosztóbb ünnep. A szinglik utálják, mert ilyenkor szinte minden arra emlékezteti őket, hogy egyedül vannak. Akik párkapcsolatban élnek, azok pedig lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy nem csak Valentin-napon kell szeretni egymást. Ez persze jogos.
De ha van anyák napja, karácsony, nőnap, akkor miért ne lehetne megünnepelni a szerelmet is, ami állítólag a világ legszebb érzése. Anyukánkat is szeretjük az év minden napján, mégis jól esik neki, hogy van egy különleges nap az évben, amikor ezt tudatjuk is vele. Az ünnep pont attól válik ünneppé, hogy nincs minden nap. Ilyenkor kicsit kiemelkedhetünk a hétköznapokból, együtt lehetünk szeretteinkkel, adhatunk és kaphatunk.
A bajt én abban látom, hogy sokan eszköznek használják ezt a napot arra, hogy kirakatba tegyék a kapcsolatukat, és mindenáron tudassák boldog-boldogtalannal, hogy nekik bizony most bejött az élet, amiért nem kell otthon, takaróba csavarva jégkrémet zabálva sorozatot nézniük.
Mások rutinszerűen vesznek valamit a párjuknak, kötelességből elmennek valahova, és örülnek, hogy van egy nap, amikor végre történik valami, és ami kicsit színesebb, mint a szörnyű, szürke, feszült hétköznapok.
Mint az élet minden területén, szerintem Bálint napján is az arany középutat kell megtalálni.
Nem február 14-ével van a baj, hanem az év többi napjával, amikor nem teszünk semmit a kapcsolatunkért. Szuper, hogy van egy nap az évben, amikor kitalálhatunk együtt valami jó programot, de egy egészséges stabil kapcsolat kialakításához minden nap tenni kell.
Ahhoz sosem kell jeles nap, hogy odafigyeljek a partneremre, kimutassam a szeretetemet, és éreztessem vele, hogy számíthat rám, bízhat bennem.
A Valentin rossz megítéléséhez szerintem nagyban hozzájárul az, hogy adtunk neki egy tömény, cukormázas, rózsaszín, ömlengős –szóval teljesen irreális – jelleget. Vagyis nem is annyira mi, hétköznapi emberek, hanem az áruházak, a reklámok és mindazok, akik valamiféle szolgáltatást akarnak ránk sózni, és egy újabb ünnepből hasznot húzni. Akciós a csoki, a virág, a plüssök, a Facebook mással sincs tele, csak a szuper nyereményekkel, amikhez bárki hozzájuthat csupán egy megosztással. És ezek ölik meg az intimitást.
Ami engem illet, nem hiszem, hogy ennek a napnak a drága ajándékokról, a giccsről és a képmutatásról kell szólnia, inkább arról, hogy azzal töltsük, ami mindkét félnek örömet szerez.