Néhány évszázaddal ezelőtt az emberiség szinte nulla szemetet termelt: mindent újrahasznosítottunk, amit pedig nem lehetett, az úgyis lebomlott magától. A XX. század tömegtermelésével azonban könnyelművé váltunk. A minap Instagramon láttam egy Beirutban készült fotót, amin a libanoni fővárosban hat hónapja halmozódó, zsákokba csomagolt szemét önti el az utcát azután, hogy bezárták a legfontosabb helyi hulladéklerakót, és nem biztosítottak helyette egy másikat.
Egy hallgató kérdésére választ keresve a BBC Radio 4 utánajárt annak, hogy miért nem lőjük a szemetünket egyszerűen a Napba? Végső soron csillagunk az emberiség által használt legnagyobb fűtőmű, ami az egész bolygót élhető hőmérsékleten tartja.
A legnagyobb probléma a súly lenne. Egy átlagos brit napi 1,85 kg szemetet termel, az Egyesült Államokban ez a szám 2,3 kg (egy átlagos magyar 1,17 kg hulladékot termel naponta). Andrew Pontzen, a Londoni Főiskola munkatársa elmondta, hogy egy Ariane V rakéta Föld körüli pályára állítása - ahonnan távolabbi célpontok felé indítható - kétszázmillió dollárba, átszámolva 57 milliárd forintba kerül. Mivel nagyjából héttonnás, ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy kilogrammonként 41 ezer dollárba, vagyis 11,6 millió forintba kerül az anyag felküldése. Elég drága művelet, ha belegondolunk, hogy az egy kilóba egy borospalack mellé már nem sok minden fér bele.
De tegyük fel, hogy a jövőben az űrutazás sokkal olcsóbb lesz, mint napjainkban. A Nap akkor is 150 millió kilométerre van tőlünk, aminek megtételéhez brutális mennyiségű (és árú) üzemanyagra lenne szükség. Pontzen úgy számolt, hogy a Föld-Nap távolság megtétele tízszer annyi energiába (és pénzbe) kerülne, mint a Föld felszínéről bolygó körüli pályára állítani egy tárgyat.
