Vagy kénytelenek leszünk hozzászokni? Igaz, Európa ezen a felén jelenleg biztonságban vagyunk, ám semmi garancia nincs arra, hogy előbb-utóbb mi is célponttá váljunk.
Az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi történik, és milyen gyorsan. Kezdődött a Charlie Hebdóval, (közben elkezdtek özönleni a migránsok), követte a Bataclan, aztán Köln, majd a levágott gyerekfejjel kiabáló moszkvai hölgy okozott felháborodást, most meg Brüsszel. Pár napig-hétig beszélünk róla, hogy de jó lenne „közös európai” megoldást találnunk, együtt érzünk egy darabig, de utána már alig emlékszik rá valaki. „Nem az én bajom.” Mintha egy közömbösség kezdene kialakulni, úgy lesz mindennapos és megszokott Európában a félelem.
Hogyan tervezzen így előre az ember? Mi lesz az eddig megszokott életvitelünkkel és a következő generációkkal? Vállat vonunk, amikor majd eljutunk odáig, hogy már a harmadik merényletet követik el a hónapban?
A szabadság mindig az igazság kimondásával kezdődik- szokták mondani. Be kellene már ismerni nyugaton is végre, hogy az a terv, hogy közel-keletiekkel töltsük meg az országainkat, megbukott. Erre nagyon jó példa Svédország, mely szerintem javíthatatlanul belefulladt már a multikulti pöcegödrébe.
Német barátaim még mindig nácinak bélyegeznek, ha kimondom, hogy főleg az iszlám felelős az ellenük irányuló erőszakért, pedig számtalan statisztika szól már arról, hogy a bűnözés és az erőszak elkövetői nyugaton túlnyomórészt a nem európai értékeket vallók közül kerülnek ki. Tények.
Míg minket Magyarországon egész más mindennapi kérdések és problémák foglalkoztatnak, addig a nyugati „jóléti tompaságból” egyre többen kezdenek felébredni, ám úgy tűnik, hogy még mindig kevesen, hisz elég BMW áll a ház előtt, és a zsíros fizetés is időben érkezik, hogy kimondják az igazságot, és az asztalra csapjanak: elég! Pedig ha meg akarjuk őrizni az európai értelembe vett szabadságunkat, erre szükség van, hisz a szabadságot sosem adták ingyen.
Amíg pedig folyik tovább az erőszak, joggal merülhet fel a kérdés: Kire támaszkodhatunk, hogy a kialakult helyzetet megoldja? Kiben bízhatunk? Ugyanis jelenleg úgy tűnik, hogy az EU vezetői sem erkölcsileg sem intellektuálisan nem alkalmasak a kontinens és polgárainak megvédésére.
