„A vendéglátás mindig sajátos helyzetű tevékenységnek számított. Az önkéntes vendégfogadásból évszázadok alatt formálódott sokszínű, különböző szolgáltatásokat nyújtó iparrá, amely a kereskedelemmel is szoros kapcsolatban áll” – fogalmazott a történész.
Valóban: a vendéglátás évszázadok alatt jutott el oda, amikor már nemcsak lehetett, de kellett is tanulni a mesterséget, ha az ember erre adta a fejét.
A középkorban a kocsmatartás földesúri jog volt, itt Veszprémben ezt a püspökség birtokolta. Ez először 1702-ben változott, amikor Széchenyi Pál püspök megállapodott a várossal abban, hogy a jogot havonta felváltva gyakorolják.
„A veszprémi fogadók, kocsmák és alkalmazottaik első név szerinti említését 18. századi összeírásokban, várostérképen, levéltári forrásokban találjuk.” Az első szakember, akit név szerint említenek az 1715-ös összeírásban, Szicz János György serfőző – az ő családja aztán több generáción át a vendéglátásban maradt.
A 18. század végére megszaporodtak a veszprémi vendéglátóhelyek: a püspök vendéglőt alapított a Püspökkert mellett, ezt a későbbi korokban Korona szálló néven ismerték; létrejött az első csárda (a Lebuj) a Séd-völgyben; 1794-ben pedig felépült a Betekints csárda, ami ma is ezen a néven, ám már négycsillagos hotelként üzemel; 1810-ben pedig a Nap vendéglő is megépült a Komakútnál – ma Színészházként ismerjük.
„Az 1870-es évektől megindult városfejlődés nyomán Veszprémben is egyre több vendéglő, kocsma, kávéház létesült, a különböző társadalmi hovatartozású vendégek pedig számos szabadidős tevékenységgel is kötődtek ezekhez a helyekhez.”
A kávémérést az 1872-es ipartörvény szabályozta. Veszprém legjelentősebb kávéházai is ebben az időben alapultak és működtek: a Korona Szálló vagy az akkori városháza (a Kapuváry-ház) földszintjén működő Otthon kávéház. A két legismertebb azonban a Hungária és az Elite volt – előbbi a Kossuth utca alján, az evangélikus templom melletti, ma füves területen, utóbbi pedig a Hangvilla alatti park helyén állt egészen a hatvanas évekig.
Az Elite 1898-ban épült. A Veszprém Megyei Takarékpénztár építtette, a tervező Nay Rezső, az építőmester Horváth Sándor voltak. Az épület helyén korábban egy pékmester háza állt. Az új épület földszintjén kávéházat működtettek, emeletén a mindenkori bérlők lakása és kaszinó, illetve kártyaszoba volt. A kávéházat főleg tisztek látogatták. Az idők folyamán több bérlője is volt, nevét egyikőjüktől, Ludasi Mórtól kapta 1902-ben. A kávézó eklektikus stílusban épült, 1905-ben az akkori bérlő átalakíttatta, a kávéházi részt magas színvonalúvá emelte.