Létezik az életben néhány olyan dolog, amiket csupán az élvezet és a megszokás miatt csinálunk, függetlenül attól, hogy egyébként van-e bármi értelme, vagy előremutató haszna. Gondolok itt elsősorban az olyan mindennapi gesztusokra, mint például arra, hogy minden szép naplementét lefotózunk, vagy, hogy csak az egyik oldalunkon vagyunk hajlandóak elaludni. Egyszerűen élvezzük őket és kész.
Hasonló közérzetjavító mindennapi megszokás -bár egyesek szerint tényleg nem indulhat el nélküle a nap,- a reggeli kávé. Felkelek, a szemem még csukva, de már indulok a konyhába, hogy elkészítsem. Ismerős? De nem ám a kotyogóst, vagy a Nescafét. Ha időm engedi, megadom a módját: dugattyúval főzök kávét!
Egyszer egy vendéglátós ismerősömtől hallottam, hogy a presszón és a cappuccinón kívül a többi csak bohóckodás. Megóvom ezt a kijelentést, mert bizonyára a filteres és az alternatív kávékat is ide akarta sorolni, csak elfelejtette.
Sokunknak megvannak az önjutalmazó háklijai, amiről nem tud, vagy egyszerűen nem hajlandó lemondani. Nálam az egyik ilyen a hétvégi „dugattyús kávé”, azaz az AeroPress-szel való kávékészítés öröme.
Ez az eszköz elsősorban hosszúkávé készítésre alkalmas, és egy csomó alkatrészből áll. Például hengerből, szűrőből és filterből.
Szétszedve így néz ki:
fotó: espressoparts.com
Nem is untatnék senkit a viszonylag pepecselős elkészítési módszerrel, mert macerás, de a végeredmény megéri! Az ezzel a módszerrel való kávékészítés terméke egy savas, viszonylag aromás és ízekben gazdag ital, valami olyasmi, ami a hosszúkávéra hajaz, de egyáltalán nem presszó. Rém izgalmas szürcsölgetni és felfedezni az ízeket, pláne akkor, ha az őrölt kávé minőségére is odafigyelünk. Veszprémben vannak már olyan boltok, ahol kifejezetten az ilyen módszerrel készülő kávékhoz lehet alapanyagot beszerezni Az efféle kis szokásokra és bíbelődésekre, utánajárásra mindig kell időt szakítani.
Mindenkinek megvannak a saját kis szokásai, amivel a túlhajszolt élete során örömöt okoz magának, -még ha csak egy pár percre is. Mert mit ér az életünk, ha állandóan csak idegesen futunk valami után, de nem édesítjük meg annak néhány másodpercét?
