A kísérleteket zebradánión, a hallal dolgozó kutatók „fehér egerén” végezték. Megállapították azt, hogy az egyedfejlődés során a megemelt hőmérséklet bizonyos (u.n. ellenálló) családokban nem változtatja meg az ivarok arányát, míg más (u.n. érzékeny) családokban a hímek aránya ugrásszerűen megnő.
Amikor a kutatók egy ’DNS csip’ segítségével összehasonlították a genetikai hímek és a (hővel indukált) „új hímek” heréjében megnyilvánuló génkészletet, nem találtak jelentős különbségeket.
Ugyanakkor a hőkezelt családokban kétféle nőivarú egyedet találtak. Míg az úgynevezett ‘rezisztens ikrások’ képesek voltak teljesen ellenállni a hőhatásnak, találtak olyan egyedeket is, melyeknek az ivarszerve petefészek formájú volt, de a gének expressziós mintázata a hímekéhez hasonlított. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a zebradánió ivarszervének átprogramozása nem fokozatos, hanem szintfüggő, azaz ‘minden vagy semmi’ típusú folyamat, melyhez hasonlót eddig gerincesekben nem írtak le.
Zebradánió
Nem tudjuk, hogy a vadon élő zebradánió vagy más halfajok populációiban előfordulnak-e jelentős számban ilyen hőhatásra különösen érzékeny családok és részlegesen átprogramozott ikrások. Amennyiben igen, akkor elképzelhető, hogy újra kell gondolnunk az általános felmelegedésnek a halak ivarára kifejtett hatásával kapcsolatos eddigi feltételezéseinket.
A Pannon Egyetemen bíznak benne, hogy Orbán professzor úr hamarosan személyesen segítheti majd az egyetem Georgikon Hal Laboratóriumában folyó munkát Keszthelyen.
