A legtöbben tudjuk, hogy úgysem bújhatunk ki a kötelességeink alól, néha mégis olyan könnyen toljuk át a feladatainkat másnapra. Egy lehetséges magyarázat az evolúciót teszi felelőssé a halogatásért. Persze ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk és az evolúcióra foghatjuk, hogy még mindig nincs a főnök asztalán a három nappal ezelőttre ígért elemzés.
A ma embere modern körülmények közt él, erőforrásai és lehetőségei gazdagok és egy teendő végrehajtásának kockázata túlélés szempontjából viszonylag alacsony. Ha nem megyek el egy vizsgára, nem mosogatok el, az maximum bűntudatot okoz, de komoly fenyegetést nem. Ez viszont nem volt mindig így. Az ősembernek komolyan meg kellett gondolnia, mikor indul el tűzifát gyűjtenivagy vadászi, mert egy rossz döntés az életébe kerülhetett. Nem csoda, hogy nem szívesen mozdultak ki a biztonságot jelentő barlangból.
Ezzel szemben a modern körülmények között nem az élelemért és a túlélésért, hanem gyakran távoli szellemi célokért küzdünk. Olyan homályos cél, mint a munkaerőpiacon való több évvel későbbi elhelyezkedés jóval kevésbé mozgósít bennünket, mint például az éhségérzet.
A halogatás evolúciós gyökereire csak következtetni tudunk, de mindannyian megéljük, ez biztos.
Miből fakadhat a halogatás?
- nem érezzük fontosnak a feladatot
- elérhetetlenül magasra tesszük a lécet, ami nyomást helyez ránk, így inkább bele se kezdünk
- félünk mások kritikájától és a kudarcélménytől
- nem értjük pontosan, mi a feladat és ez bizonytalanságot okoz
- túl nagy teher nehezedik ránk
- túl sok feladatot vállalunk el, a végén pedig azt sem tudjuk, mivel kezdjük
A diagramot Vass István pszichológus készítette
Dryden szerint a krónikus halogatók azok, akik ugyanazokat a feladatokat halogatják rendszeresen. De lehet a halogatás egyfajta vonás is, ami nem krónikus. És van amikor ez nemzeti attitűdben is megmutatkozik, mint például a manjana (“majd holnap”) spanyol nemzeti attitűd (a spanyolok hajlamosak minden feladatra ezt válaszolni). A spanyol attitűd ellentéte is megtalálható a protestáns etikából táplálkozó hollandoknál, és mondás szinten nálunk is: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
A krónikus halogatás vezethet krízishez, az a fontos, hogy hogyan kerülünk ki belőle: megerősödve, vagy visszaeséssel.
Az odázás leginkább fiatal felnőtt korban jelenik meg. Kérdés, hogy maga a fiatal kor-e az oka, vagy a kihívás, amelyet a hirtelen megjelenő sok új feladat jelent. Mindenesetre ez a felelősség tanulásának kora, ami még kellő szabadsággal és szabadságvággyal is társul; mindhárom kedvez a halogatásnak.
A halogatás a nemek között is egyenlőtlenül oszlik meg, a férfiak ugyanis hajlamosabbak rá. Az egyik feltételezett oka ennek az, hogy a nők életét jobban szabályozzák, rendszerezik a hormonális ciklusok révén a rendszeresen végzett tevékenységek, változások. A másik feltételezés az, hogy a gyermeknevelés nem tűri a halogató viselkedést, így már veleszületetten halogatás-mentesebbek a nők, mint a férfiak.
Milyen halogató típusok vannak?
- Dacos: ellenáll, lázad, vagy passzív-agresszív módon szabotál. A lényeg, hogy neki ne mondják meg, mit csináljon.
- Túlvállaló: állandóan tevékeny, mindent bevállal, gyakran extrém feladatokat is
- Kényelmes halogató: kerüli a túl nagy stresszet, kihívást jelentő feladatokat. Elve az, hogy a feladat várhat, ha valami örömteli tevékenységet is végezhet helyette
- Tökéletességre törekvő: a magas elvárások miatt nem kezd bele, vagy nem meri befejezni a feladatokat
- Álmodozó: Motivált, de nem jól, vagy egyáltalán nem méri fel és tervezi meg tevékenységét, nem tudja teljesíthető célokra lebontani a feladatot
- Aggódó: Fél a változástól, a kockázatoktól, nem bízik önmagában
- Kríziskeltő: az utolsó pillanatok szorítására, vagy valamilyen kényszer, vészhelyzet beálltára számít, hogy kellően izgalmas legyen a kihívás.
Mit tehetünk a halogatás ellen?
A munkakörnyezetben jóval ritkább a késlekedés, mint a kötelmi viszony keretein kívül. Technokrata jellegéből adódóan a munkahelyen valahogy egyértelmű, hogy feladatok vannak, amelyeket teljesíteni kell, méghozzá határidőre. A motiváció azért itt is elkel: sokat meríthetünk a visszajelzésekből, a dícséretekből. Fontos, ha megismerjók az egyes munkafolyamatokat és egész képet kapunk arról, mi múlik azon, ha késünk egy projekttel.
Amennyiben otthon, magunknak tűzünk ki teendőket, érdemes pontosan meghatározni azokat és időpontokat felállítani. Ha rendszeres tevékenységről van szó, csináljunk belőle rutint, minden héten egy adott napot jelöljünk ki a cselekvésre és ehhez tartsuk magunkat.
Minden nagyobb feladatot állomásokra, mérföldkövekre, részfeladatokra kell bontanunk, így a nagy, távlati célok fenyegető jellege csökken, elérhetőbbé, betarthatóbbá, tervezhetőbbé válnak.
A halogatás oka lehet mélyen személyes ok, amit önismereti munkával, terápiával, önfejlesztéssel haladhatunk meg. A terápia segít a fenyegető érzés megismerésében és felszámolásában, saját képességeink megismerésében és a tapasztalatszerzésben.
Vass István pszichológus írása alapján
