A rádiózás halálát előrevetíteni nem új keletű hobbi, talán emlékszünk még a Buggles 1979-es slágerére, aminek refrénje az, hogy a videó kinyírja a rádiós sztárokat.
Video killed the radio stars
A valósában azonban ennek pont az ellenkezője történik. Miközben a televíziózás épp magába roskad – mint korábban megírtam, Magyarországon az elmúlt tíz évben felére csökkent a tévénézők száma, egymillió ember pártolt el a megdönthetetlennek hitt médiumtól –, a rádióhallgatók száma növekvő tendenciát mutat.
Még broadcastingnak hívták, és nagyon sok pénzbe került
Az MTI az Inspira Media Research tavaszi kutatásának eredményeként írta meg, hogy „8,2 millió magyarországi felnőtt közül mintegy 7,2 millió rádióhallgató. (…) A rádióhallgatók száma folyamatosan növekszik Magyarországon, a 2014-es 5,5 millió hallgató száma 10 százalékkal bővült 2016-ra. A teljes rádiós piac egy hét alatt a felnőtt lakosság körében 7,2 millió embert ér el, és a 18-39 éves korcsoport 93,5 százaléka hallgat rendszeresen valamilyen rádióadót. A napi átlagos rádióhallgatás Magyarországon három és fél óra.”
Ez persze nem azt jelenti, hogy a rádiózás változatlan formában hosszú távon fennmaradhat.
Az online televíziós piacnak az elmúlt tíz évben kialakult a forintosíthatóan működőképes modellje: a nézők maguk dönthetik el, hogy mit, mikor és hányszor akarnak látni. Nem kell többé műsorújságokban feltüntetett időpontokhoz igazodni, és nem kell húszezerszer megnézni a Reszkessetek betörőket – vagy épp ellenkezőleg, ha akarom, harmincszor egymás után megnézhetem a nyár közepén is. A tévézés az idősebb generációk hobbija lett, a fiatalok már a YouTube – Netflix – HBO GO – Amazon négyszögben keresik a szórakozásukat.
Az internet elterjedése átalakította nemcsak a médiához, de a világhoz való hozzáállásunkat is, amire a rádiózásnak is reagálnia kell. Egyre kevésbé lesz életképes az a modell, hogy egy stúdióban dőljön el, mikor melyik zenét vagy műsort hallgassuk, és erre a csatornák is kezdenek rájönni. A profibbak legalábbis.
Egyrészt tévesnek tűnik az a felfogás, hogy a beszélgetős műsoroknak leáldozott. Hogy mennyire nem így van, azt jelzi, hogy a legnépszerűbb magyar podcasteknek százezres nagyságrendű feliratkozója van, márpedig pont a két legnépszerűbb adásra jellemző, hogy nem spórol a tartalommal: Sebestyén Balázsék napi több órányi anyagot tesznek elérhetővé, a Totalcar Égéstér pedig ugyan csak heti egy műsorral jelentkezik, ám az gyakran másfél órásra is elhúzódik. A titok nyitja, hogy
az irányítás a hallgatónál van, ő döntheti el, hogy mikor van kedve és ideje egy nagyobb lélegzetvételű beszélgetést meghallgatni.
Ugyanez a helyzet a zenékkel is. Miért hallgatnánk zenét a rádióban, ha a Spotify a saját ízlésünkre szabott dalokat ajánl nekünk, és ha akarjuk, egyetlen kattintással örökre letilthatjuk a Despacitót? A világ legpatinásabb műhelyei már keresik a megoldást erre a problémára, a BBC például a Spotify-on és saját gyártású zenei alkalmazásán keresztül is igyekszik kiszolgálni a hallgatókat.
A rádiózás jövője? Podcast és zene a Spotify-ban
Persze a hagyományos, majd-én-megmondom-hogy-mi-van elven működő rádiók sem fognak egyik napról a másikra eltűnni, egy óriási változásra azonban ennek a szegmensnek is fel kell készülnie. Ma még óriási kincs a Médiatanács kegyéből osztogatott frekvencia, azonban négy-öt év múlva ezek semmit nem fognak érni. Idén az összes magyar mobilszolgáltató bevezette a korlátlan mobilnetet kínáló csomagjait – egyelőre borsos áron, de ahogy a vezetékes internet esetében láttuk bő másfél évtizede, rövid idő alatt nagyot fog esni a díjszabás. A 2020-as évek elejére várhatóan kiépül az 5G hálózat, ezzel együtt pedig egy-két ezer forintért bárkinek a zsebében végtelen internethozzáférés lapulhat majd. Az analóg rádióknak pedig ekkor szembe kell nézniük vele, hogy Veszprémben nem négy-öt, hanem négy-öt ezer rádióállomás közül válogathatunk majd, akár az autónkban is.
Hogy az analóg rádiózásnak harangoztak, azt jelzi, hogy Norvégia év elején lekacsolta FM-hálózatát, Svájc 2020-ig tartja meg a technológiát, és már a britek meg a dánok is vizsgálják a digitális átállás lehetőségét.
A rádiós piac tehát változóban, a következő tíz évben itt is végbemegy majd az az átalakulás, ami az elmúlt évtizedben a televíziózásban történt. Ezúttal azonban nem a műfaj halálát jósoljuk meg, hanem egy olyan izgalmas időszakot, mint amit – a nálunk szerencsésebb országokban – az ötvenes-hatvanas évek jelentettek. A rádiózás igazi hőskorszakát, amikor még senki nem tudta, mit lehet kihozni a beszélő dobozból, ezért az éter sokszínű próbálkozásoktól volt hangos.
