A tokaji aszú védelmében megtiltották nemcsak – teljesen jogosan – a Tokaj területén kívül készült borok tokajiként való forgalmazását, hanem magát az aszú elnevezést is. Pedig senki sem akart Móron tokaji aszút készíteni, sem Badacsonyban. Móron móri aszút készítenek immár több mint száz éve, Badacsonyban pedig badacsonyit. És nem hinném, hogy ez a pár száz liter borkülönlegesség valaha veszélyeztette volna Tokaj hegemóniáját ezen a területen. Ismét kiöntöttük a fürdővízzel a gyereket is.
Badacsonyban, a régi Római úton találunk egy kis családi borászatot, a Németh Pincét. Az itt készült borok jelentik számomra az etalont, itt kóstolhatjuk meg Badacsonyt! Minden színét, ízét, zamatát, minden fontos fajtáját, és ami a legfontosabb, mindezt a legjobb minőségben.
Egyik ültetvényüket az Öreg aszúdomb-dülő felső harmadában találjuk, ahol egy forrás fakad a Badacsony hegyből. Ennek és a Balatonnak köszönhető az a sajátságos mikroklíma, ahol az a fránya Botrytis cinerea kiválóan érzi magát, annak ellenére, hogy a magyar bortörvény ezt megtiltja. A fene a pofáját, de mégis beaszúsodik a szőlő. Nem ismeri a kötelességeit, csak a jogait. Az élethez való jogát. Szóval itt terem a badacsonyi aszú, fenn az Öreg aszúdombon, hivatalosan mint „Töppedt szőlőből készült, kései szüretelésű, különleges minőségű édes fehérbor”. Mintha megtiltanák Budapesten kívül a zsíros kenyeret, és ezért vidéken ezt piros paprika őrleménnyel megszórt, lilahagymával díszített, állati eredetű zsiradékkal megkent pékárunak kéne hívni.
Itt nincs puttony, nincs gönci hordó, 1 liter borhoz 1 kg aszúsodott Olaszrizlinget adnak. Ez cukorfoktól függően a 3 és az 5 puttonyos közötti tokajinak felelne meg, ha bárkinek eszébe jutna összehasonlítani a kettőt, ami egyébként igen nagy hülyeség lenne. Mivel a pince csak közel két évtizede készít aszút, pardon, töppedt szőlőből készült bort, az eljárás folyamatosan finomodik, továbbra is kísérleteznek. Próbálkoztak musttal, forrásban lévő borral, kész borral, ezek keverékeivel. Talán az jelezheti, hogy jó úton járnak, hogy a legutóbbi 2015-ös tétel, ami a kísérletezés végét sejtető Finálé névre hallgat, az idei badacsonyi borversenyen a legmagasabb pontszámmal Champion díjas lett, persze mint töppedt Olaszrizling, és nem mint aszú. A Finálé olyan bor, ami után a fogainkról is – egyenként – lenyaljuk a maradékot, az utolsó atomig. Ízvilágának leírását meghagynám a „lícsibe forduló barack-harmónia” és az efféle agyon csicsázott és értelmezhetetlen, képzavaros sznoboknak, akik „értenek” a borokhoz, ahelyett hogy meginnák. Annyit elárulok, hogy ebből a borból fél deci elég, hogy lezárjon egy kiadós vacsorát, vagy egy hosszú napot. Fél deci. Nem több, sem kevesebb.
Ez a kis pince mindig is a szívem csücske volt. Itt nincs reduktív technológia. Itt minden fahordóban készül, kis tételekben. Fajtánként 200, maximum 500 liter bor van, nincs tömegboruk. Hihetetlenül hangzik, de a közel 20 fajta tételt, amit a pincében találunk, csak 2 hektárról szüretelik. Mint mondtam: kis pince. De nagy borokkal.
Érdemes végigkóstolni őket: itt kapható szerintem a legjobb Kéknyelű. Itt még a Budai zöld is iható, ami valljuk be, nem kis dolog, hiszen ez a Kéknyelűt beporzó szőlőfajta köztudottan silány bort ad, vagy lerothad, vagy nincs cukorfoka. A Kéknyelű, mint tudjuk, nővirágú, és mivel a Budai zöld elég haszontalan, Dr. Király Ferenc badacsonyi szőlőnemesítőnek sikerült a kettő keresztezéséből létrehoznia a ma már Rózsakőnek nevezett új fajtát, ami átvette a Budai zöld helyét. Ez a nemesítés olyannyira sikerült, hogy – kövezzenek meg a badacsonyiak, de – nekem jobban ízlik a Kéknyelűnél is.
Mivel a magyar közízlés borok tekintetében még mindig az édesek felé hajlik, bátran kijelenthetjük, hogy ez a pince ilyen tekintetben a borivók Mekkája, hogy egy képzavarral éljek. A felhozatal több mint fele félédes, illetve édes, a különleges mikroklímának köszönhetően. Természetesen édes, nem must sűrítménytől. Kihagyhatatlan kaland.
Tóth Loon
