-El akarom kerülni, pedig el kéne kezdeni. Előtte olvasok egy kicsit. Nem, inkább forralok vizet a teámhoz. Vagy rendezzem át inkább a könyvespolcom? Nekiállok ceruzát hegyezni. Kész a víz, teázom. Mit csináljak? Papírra vetem a terveim! Á, csak megnézem az e-mailjemet. Ha már itt vagyok, írok is valakinek. Mindegy mit. Csinálok még egy teát. Közben bámészkodok egy kicsit az ablakon. Nini, ott egy repülő! Vajon mit csinál a szomszéd? Rágyújtok, hátha gyorsabban megy az idő. Jé, még el sem mosogattam. Az asztalomon is micsoda rendetlenség van! Különben is! Itt az ideje megtervezni a lakás tűzriadó-tervét. Bármikor jól jöhet. Megnézem, mi van a Facebookon, meg az Instagramon. Közben eltelt 45 perc. Hűha! Ez a szoba így nem jó, inkább átrendezem egy picit. Na, ez megvan, kicsit játszok egyet a számítógépen, aztán tényleg megcsinálom. Abbahagyom! Összehajtogatom a szárogatón hagyott ruháimat, utána megöntözöm a növényeket. Alszom egy rövidet. Mondjuk csak 20 percet, utána tényleg elkezdem.
Némi változtatással ugyan, de nagyjából ez a monológja annak a halogatásról és kifogásokról szóló 11 évvel ezelőtti kisfilmnek, mely számos díjat nyert különböző kategóriákban. Mai napig kedvenc, hisz annyira élet szagú.
Procrastination from Johnny Kelly on Vimeo.
Na de mégis mi a halogatás? Várakozás arra, hogy valaki megcsinálja helyettünk azt, ami a mi feladatunk? A felelősségvállalás megtagadása? Menekülés a realitás elől? Álmodozás? Bátortalanság? Önbizalom hiány? Mindegyik együtt? Nem tudom. Talán mindegyikből egy kicsi.
