A New York Times megkérte azon olvasóit, akik az Északi-sark közelében élnek, s ott töltik el a telet, hogy meséljenek, milyen az, amikor hetekig sötétség uralkodik. Majdnem 700 válasz érkezett.
Íme néhány:
Nina Einem Tromso-ban, Norvégiában él:
„Eddigi 46 évemet itt éltem le Norvégiában. Mindenki azt gondolja, hogy mi szenvedünk a sötétségben hónapokig, pedig azért közvetve eljut hozzánk egy kis fény”.
Gunda Hackbarth Helnessund-ban, Norvégiában él:
"A hegyek és az óceán is kék, a hó is kéklik a messzeségben, néha az ég narancssárga és sárga, éjszaka pedig zöld csíkokat is lehet látni."
Sanni Orasmaa Inariban él, Finnországban.
”A fagynak, a jégnek is hangja van, hallani, ahogy az emberek lépdesnek a hóban, ezek részei ennek a tapasztalatnak.”
Brian McCarthy Fairbanks-ben, Alaszkában él.
"Minden évben körülbelül 12 hétig nincs napfény. Ilyenkor csak a Karácsony fényei vannak, amiknek pont ezért nagy a jelentősége. Amikor ennek vége, akkor újra depresszióba zuhanunk."
Svein Hovland is from Eikefjord, Norway:
"Hogy a sötéttel, és hideggel harcoljunk, mi belemerülünk a meghittségbe. Erre van is egy szavunk: kos. Ez azt jelenti, hogy élvezzük a családunk, a barátaink társaságát."
Kevin Norman Aaland Tromso-ból, Norvégiából:
"Az én tanácsom egyszerű. Ne tölts túl sok időt a sötétségen való agyalással."