A szerelmet világért sem szabad összetéveszteni még az idős szerelmeseknél sem a "nincs, aki főzzön rám; nincs, aki mosson rám; nem bírom az egyedüllétet” állapottal! A szerelemben a szerelem a jó, de amivel többet, vagy mást ad az időseknél, az a remény, hogy az ifjúság érzéseiből és hangulataiból át lehet menteni valamit.
Aki nőtlen, hajadon volt mindig, nemrég megözvegyült, vagy netán sokévi házasság után elvált, és nem talált új párra – nyomasztóan nehezedik rá a magány. És ilyenkor – a kor és az eltelt évek számának figyelembevételével – sokan azt mondják magunknak: vége az aktív életnek, és nem fognak szeretni sem többé senkit… Pedig a pszichológusok szerint nem szabad így fontolgatni mindazt, ami az ötvenes, hatvanas életévek után ránk vár.
Tény azonban, hogy hatvan, hetven év fölött már nehezebben kezdenek az emberek új életet, és nehezebben tudnak alkalmazkodni egy új szerelem szokásaihoz, esetleges rigolyáihoz. Nehéz feladat, de nem lehetetlen.
„Nem hittem volna, hogy ez lehetséges” – kivétel nélkül ezt mondják azok, akiket olyankor ragad el újra a szerelem, amikor már illik csak a családnak élni, és legfeljebb a lekvár főzésben vagy rejtvényfejtésben kiteljesedni. Mintha ők is azt gondolnák, hogy a szerelem korhatáros műfaj, és csak ránctalan testekbe költözik. Pedig sok idősebb nő, aki válása vagy férje halála óta már évek óta egyedül nézi az Önök kérték!-et, szeretne reggelente újra két személyre teríteni.
Sokan – főleg a fiatalabb generáció tagjai – már attól a gondolattól is idegenkednek, hogy az idősebbekben egyáltalán szenvedélyes érzelmek ébrednek, nemhogy vágyak. A fejekben a szerelem együtt jár a fiatalos hévvel, izzással. A testi szerelemről alkotott elképzelésekbe nehezen illeszthető az öreg testek látványa. Pedig egy szerelmesnek mindegy, hogy az imádott másik testén mi hol lóg, vagy hol áll el. Úgy fogadják el egymást, amilyenek, és nem kellenek sem praktikák, sem csipkebugyi a csábításhoz.
Korábban is létezett öregkori szerelem és testi érintkezés, ezt azonban nem volt illendő szóba hozni. Ma már sokkal természetesebbnek vesszük, hogy egy ember akár 40, sőt 50 felett válik sikeressé, azon sem ütközünk már meg, ha valaki nem hajlandó belesüppedni az öregségbe, és azon sem botránkozunk meg, ha kiderül: az öregeknek is van szexuális életük.
A lila köd, szárnyalás, holdvilág, miegymás mellett van még valami a 65 év feletti szerelmeseknél: sokkal mélyebb érzések és felszabadultság. Nincsenek játszmák, nem akarják legyűrni egymást.
Az időskori szerelem váratlansága és legnagyobb varázsa, hogy a szerelmesek úgy érzik, valami nagyon új, reményteli és izgalmas veszi kezdetét. Nem kárpótol az elszalasztott lehetőségekért, de azzal a reménnyel kecsegtet, hogy ami eddig hiányzott vagy elmaradt, valamelyest pótolható. Az évek nem fognak visszafelé peregni, és nem ringat abba az illúzióba, hogy fiatalságukat kapták vissza, de a frissesség, a várakozás, az izgalom mintha mégis visszahozna valamit.
