Évek óta nem bicikliztem, de most, hogy beszereztem egy új járgányt, rohantam egyből, hogy keresztül-kasul járjam be a környék kedvenc biciklis útjait.
Van az úgy, hogy az ember évekig elmegy valami előtt, ami kiböki a szemét, aztán amikor észreveszi, rájön, hogy néha érdemes nyitott szemmel járni. Na, valahogy így vagyok én is a Zölddel, ami ugyan már négy éve nyitva, mégis csak idén fedeztem fel. Kár, hogy csak most botlottam bele, pedig egy igazán remek kis biciklis megállóról van szó. Vagy betérőről, biciklis parkról, akármiről.
A definíció talán mindegy is, a lényeg, hogy a Balatonalmádi és Szentkirályszabadja közt húzódó bicikliút melletti Zöld egy kedves, őszinte és barátságos vendéglátóhely, ahol amellett, hogy egy jót fröccsözhetünk, simán szóba elegyedhetünk a többi vendéggel. A hely mintha amúgy is erre lenne kitalálva: árnyas fák, egymáshoz közeli kockás abroszos asztalok, csend, és éjjeli tücsökciripelés. A Zöldet idéntől üzemeltető Zsuzsandor Zoltán azt mondja, még térerő sincs, így gyakran azon kapja magát, hogy az egyébként vadidegen asztaltársaságok egymással beszélgetnek.
Zoltán egyébként nem csak üzemeltet és megfigyeli a vendégeket, hanem történesen ő áll a pultban, hétvégente pedig salsás barátaival süt-főz az udvaron felállított kemencében. Több mint tíz hétvégén van már túl, és állítja, jót tett a helynek a koncepcióváltás, hisz korábban csak langallót lehetett itt kapni, ám idéntől kibővítette a repertoárt:
„Volt már idén csülkös-babos káposztás hétvége, babgulyásos, paprikás krumplis, pasztás, vadpörköltes, tócsis, de sütöttem már szárnyasokat is, kacsát, libát tyúkot is”
- sorolja a vérbeli vendéglátós, aki külön elbüszkélkedett a „Zöld kenyérrel” is, amelyet ő fejlesztett ki.
A Zöld kenyér
„A kenyeret magam sütöm, ki is fejlesztettem egy sajátot. Sokáig jártam egy barátomhoz, éjfélig próbálkoztunk medvehagymás kenyérrel, hogy zöld legyen. Próbálkoztunk spenóttal, készítettem egy bazsalikomos pesztót, - végül azzal lett igazi zöld a kenyér, ami a hely specialitása- mondja, majd hozzáteszi: csinált már piros-fehér-zöld színűt is.
A Zöld szépsége, hogy az állandó parasztlecsó és a töpörtyűs kenyér- zsírosdeszka- langalló szentháromság mellett nincs fix étlap. Zoltán mindig valami újon töri a fejét: a hétvégi menüztetés mellett volt már olyan, hogy kolbászos pogácsát sütött, vagy csokoládés-epres csigát, esetleg citromos túrós batyut, - ha épp nem volt vendégsereg.
És ha már vendégsereg: meglepetésemre az itt megforduló vendégek csupán 70%-a biciklis. Sokan vannak, aki Almádiból sétálnak fel, mások quaddal vagy lovakkal érkeznek kifejezetten a Zöldbe. Van, hogy éjjelig maradnak, hisz ahogy az étlap sem kötött, a nyitva tartás is a vendégektől függ. „Többször voltam már itt hajnalig”- meséli Zoltán, aki szerint az emberek a hely hangulata miatt járnak ide.
„Este kihúzatják velem a rádiót, mert hallani akarják a madárcsicsergést vagy épp a csendet. Jó energiája van a helynek.”
A Zöld nevéhez méltóan szelektíven gyűjti a szemetet, és az étlapra is csak olyan tételek kerültek fel, amelyekben nincs tartósítószer. Nincs kóla és Fanta, cserébe vannak háziszörpök, szóda, fröccs, és hideg sör. Mivel biciklis helyről van szó, természetesen van itt néhány alapfeleszerelés (gumibelsők, kulacsok, kesztyűk, pumpák), volt egy darabig szervíz is, de mára Zoltán az, aki segít a bajba jutott kerékpárosokon.
Mivel a biciklis szezonnak néhány hét múlva vége, a Zöld is bezárja kapuit a téli időszakra. Szeptember végéig biztosan nyitva lesz minden nap, így addig érdemes ellátogatni két tekerés közt egy frissítőre, hisz a Zöld tipikusan az a hely, amely eddig nem kifejezetten hiányzott a környéken, de ha nem lenne, visszasírnánk.
Ne menjen tovább, van még fotónk a Zöldről! A képekhez kattintson IDE!
