Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. május 14. Bonifác
Veszprém
20°C
2024. május 14. Bonifác
Veszprém
20°C

Találkoztam Örkénnyel

2018. október 12. 22:43
Örkény István egyszerűen csak besétált a színpadra és beszélni kezdett. Kísértetiesen hasonlított Mácsai Pálra, de azt azért mégsem hiszem, hogy ő lett volna.

„Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik.” * Ahogy Mácsai Pál előlépett a takarásból, és odasétált az Örkény Színház kicsiny színpadának – és még kisebb előszínpadának – közepére, az egyetlen díszletelemként ott árválkodó székhez, a nézőtéren abbamaradt a zsibongás. Vártuk a csodát, amit a színikritikusok és a színházhoz mit sem értő nézők korábbi beszámolói egyaránt előrevetítettek. A túl jó kritika néha többet árt, mint használ – az egekbe emelheti az elvárásokat, amiket aztán nemhogy egy rúdugró, de egy vadászpilóta sem tud meghaladni. Mit szóljon hát szegény színész, akinek mindössze egyetlen szék jutott kellékül?

Mácsai pedig nem tett mást, mint leült a karosszékre és beszélt. Azt gondolná az ember, hogy a fizikai értelemben legkevésbé sem mozgalmas darab közben a néző figyelme néhány perc után lankadni kezd, a tekintetek azonban nem bírtak elszakadni az életéről mesélő Örkényről. Ahogy a Terápiában is bebizonyította, Mácsai Pálnak egy szófa is elég ahhoz, hogy színházat csináljon.

A kétórás – egy szünettel megszakított – monológ közben megdöbbentő természetességgel beszélt, hanghordozása, beszédritmusa, szóhasználata spontánnak hatott, nem „bújt ki mögüle” az írott szöveg; annyira hétköznapi volt az egész, hogy épp emiatt tűntek el a színházban a nézőt védő falak (a tudat, hogy ez „csak” színház), a drámának súlya lett, a komédia pedig nemcsak megnevettetett, hanem mélyre hatolt és a szívünket melengette.

fotó: Gordon Eszterfotó: Gordon Eszter

Mácsait erősíti a rutin: az Azt meséld el, Pista! több mint húsz éve van színpadon, hatszáznál is több előadásnál jár. Egyetlen másodpercig sem volt azonban olyan érzésünk, hogy egy futószalagon gyártott termék sokszázadik példányát kaptuk. A nem létező díszlet, a nagyon is létező karosszék és a benne ülő, sztorizgató színész olyan intim közeget teremtett, amiben egyáltalán nem tűnik túlzónak a színlap állítása: „ezen az estén az író a színész testét ölti magára”.

Mácsai Pállal Veszprémben is találkozhat a közönség: november 13-án a Laczkó Dezső Múzeumban beszélget vele Sirató Ildikó a Veszprémi Egyetemi Színpadi Találkozó keretei között. A VESZT egyébként számos más érdekességet is tartogat, a teljes kínálat itt található meg a veszpremunk.hu-n.

*Arany János: A walesi bárdok

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
Nem minden vadállat férfi, de minden férfi… Nem minden vadállat férfi, de minden férfi… Rendkívül furcsa, provokatív kérdést tett fel hét nőnek nemrégiben egy népszerű, külföldi tiktoker. A kérdés így szólt: inkább egy medvével, avagy sokkal inkább egy idegen férfival találkoznának egy elhagyatott erdőben? 2024. május 12. 21:18 Film az élet: híres jeleneteket újraalkotva utazik ez a pár Hétvezér Film az élet: híres jeleneteket újraalkotva utazik ez a pár Bizonyára mindenkivel megesett már, hogy utazás közben, ikonikus filmes és sorozatos helyszíneken járva egy picit a „fikció része lett”: pózba vágta magát és úgy tett a kamera előtt, mintha az adott filmjelenet hőse lenne. Többségünk esetében ez csak spontán poénkodás, akad azonban, aki egyenesen erre szervezi rá a nyaralását. 2024. május 5. 22:24 Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar Hétvezér Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar A csattanót az elején lelövöm: minden korosztályt beleértve a magyarok átlagosan 4 óra 49 percet tévéznek egy nap. Ezzel hazánk a top 10-ben van világszinten, ami azért is furcsa, mert egyre többször hangzik el a mondat: „Nekem tévém sincs, vagy már rég felmondtam a kábelszolgáltatónál. Csak a Netflix van.” Akkor mégis hogyan jön ki a matek? Kik ezek a tévéfüggő emberek és mit néznek a fekete dobozban? 2024. április 22. 1:29 Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Valamikor réges-régen egy királynő ült az ablakánál, varrogatott és közben nézte, hogy hullik a hó. Megszúrta az ujját, és pár csepp vére az ablakpárkányon gyűlt hóra esett. Míg a vért nézte a havon, azt kívánta, hogy bárcsak olyan gyermeke születne, akinek bőre fehér, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, és a haja fekete, akár az ében.    2024. április 14. 22:06

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.