2019. szeptember 20., péntek
Friderika névnap

'Gyerekként is én szórakoztattam társaimat'

Beleznay Endrét a Miniszter félrelép című produkció hozta városunkba, ahol kicsit nosztalgiázva ugyan, közben pedig a jövőbe nézve, egyfajta helyzetjelentést adott nekünk. A sokak által ismert álinterjú-sorozat egykori sztárja szinte minden este játszik, mondhatni pörgés az élete, ezúttal pedig egy lazább kis beszélgetésre invitáltuk előadás előtt…

Negyvenöt perc múlva a színpadon kell lennie, és most érkezett meg a Veszprém-Kristianstad meccsről…

Igen, nagyon jó volt a meccs – és bár ez nem látszódott az első félidőben –, most azért hullámvölgyben van a csapat. Remélem, nem töri meg a játékosokat, hogy el kellett jönnünk a Gesztesivel, ráadásul éppen vezettünk, amikor elindultunk.

Hogyan kell elképzelni a ráhangolódás folyamatát adott előadás előtt?

Egyrészt indokolatlan mennyiségű kávét iszom, amolyan szertartás jelleggel, és hát, mivel jelenleg rengeteg előadásban játszom, akad olyan is, ami előtt át kell néznem a szöveget. Köztük van olyan darab is, ahová be kellett ugranom, ezt nagyon szeretem, mert a próbaidőszakok nagy százalékának az ég világon semmi értelme nincsen.

Ezt hogy érti?

Sokszor éreztem azt, hogy a próba napjait sokkal hasznosabban is eltölthetnénk, általában rendezői felkészületlenség miatt. Átlagosan hat hétig tart a próbafolyamat, ebből négy hétig alig történik valami.

Ezt elég nehéz elképzelni…

Kivétel mindig van, hiszen számos helyen komoly szakemberek, komoly elképzelések alapján kemény munkát végeznek a próbaidőszak teljes ideje alatt. De az ellenkezője is gyakori, aztán jön, hogy a bemutató előtt két héttel megijednek, és gyorsan összerántják. Ebből tudományosan azt a következtetést vontam le, hogy a színművek kilencven százalékánál elég lenne egy-két hét próbaidőszak. Természetesen ezt részben „fenegyerekségből” mondom, de azért van benne igazság.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy a nagy művészet még nem találta meg. Ezek szerint van Önben hiányérzet?

Nagy szívfájdalmam, hogy szinte egyik interjúban sem azt olvasom vissza, amit mondtam.

Igyekezni fogok…

Ez persze nyilván az én hibám is, hiszen elég sok szálon futtatom a mondanivalót.

Igen, ez is feltűnt.

A kérdésre válaszolva pedig: összességében elégedettnek kellene lennem, de azért a mai napig előfordul, hogy összefutok olyan rendezővel vagy producerrel, aki megkérdezi tőlem, hogy tényleg színész vagyok-e, pedig effektíve mindennap színpadon vagyok, csak sokan a tévéből ismernek. Ráadásul nagyvárosokba is, és kisebb helyekre is megyünk játszani. Kicsit már unom is, hogy minden évben bemutatunk két-három vígjátékot - mint például a Miniszter félrelép - amit szeretek, de bele lehet fáradni. Csinálnék másféle dolgokat is, ahogy azért csinálok is: Háy Gyula, Appassionata című drámájában például a vallató tiszt szerepét játszom, természetesen csodálatosan.

Feltűnt, hogy nem csak olyan közegbe csempészi bele a humort, ahol szinte kötelező, hanem egyéb megnyilvánulásait is áthatja. Mintha a lényéből áradna…

Ez egészen messzire nyúlik vissza, már gyerekként is én szórakoztattam a társaimat, ez valahogy természetes volt. A feleségem egy időben kifejezetten nem szerette, mert amikor kérdezett tőlem valamit, rögtön mondtam rá egy poént, majd megkért, hogy előbb válaszoljak, s csak aztán mondjam a viccet. Elég amatőr dolog lenne részemről, hiszen a poént egy adott pillanatban egy adott dologra azonnal kell mondani. De ma már szereti.

Vissza szokta nézni a híres álinterjúit, amelyeket Friderikusz Sándor műsorában készített hírességekkel?

Előfordul, hogy belefutok, meg nemrég az RTL is leadta, és hát itt van egy új generáció, akiknek ez újdonság. Nemrég mesélnem is kellett róla, akkor szóba kerültek azok is, amelyek végül nem jelentek meg.

Nekem a Koltai Róbertes a favorit.

Tényleg? Ennek azért örülök különösen, mert ott az én ötleteimmel dolgoztam, hiszen egyébként egy csapat állította össze a tervet, csak hát a Koltaival számos személyes élményem volt. Féltünk is, hogy felismer. Meg aztán elterjedt a híre a városban, Eszenyi Enikő – mint utólag kiderült –, azért nem jött el, mert már elért hozzá a hír, hogy ezek álinterjúk.

Magát is próbálták már átvágni, noha olyan is előfordult, hogy egy abszurd helyzetbe keveredve elkezdte a kamerákat keresgélni, mondván: biztos átvágják. Mi volt a legutóbbi ilyen?

Nemrég felhívtak egy telefontársaságtól, és egyszerűen meg voltam győződve, hogy egy robot beszél hozzám. Ugyanakkor néha mintha emberi hangokat is kiadott volna, csak hát úgy betanulta a szövegét, tényleg, mint egy gép. Aztán mondtam neki valami nem oda illőt, gondoltam hátha kizökkentem vele, és így is történt.

Lassan kezdődik az előadás. Mit kívánjak?

Sokan mondják, hogy sok sikert nem szabad, mert az balszerencsés, de nekem teljesen megfelel.

Az előadásra végül tényleg nem hoztam balszerencsét, hiszen hatalmas siker volt, és, mint utólag kiderült, Veszprém kézilabda csapata is győzedelmeskedett.