A megemlékezés Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója, Jászai Mari-díjas színművész Illyés Gyula, Egy sor a zsarnokságról című versének szavalásával kezdődött. A forradalmi hangulatot idéző vers előhívta a zsarnok, kegyetlen igazságtalan, embertelen múlt emlékét, a kegyetlen világét, ahol Brusznyai Árpád szelíden harcolt a lelkek szabadságáért.
- Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország tényleges felszabadulásának és újjászületésének ígéretét hordozta, ám kegyetlen vérbefolytása gyásznappá változtatta november 4-ét és gyásznappá vált számunkra 1958. január 9-e is, amikor Brusznyai Árpád Ajkán, akasztófán fejezte be életét. Nemzeti sorstragédiává alakult forradalmunk és a személyes tragédiák egyike Brusznyaié, aki emcsak a harag, a megtorlás és a bosszú áldozata, hanem a jogtalanságé és az igazságtalanságé, amely védjegyévé vált a kádári, kommunista rendszernek – kezdte beszédét Porga Gyula polgármester, a Védegylet Veszprémért Egyesület szervező, alapító tagja.
- Brusznyai Árpád a mi hősünk, aki nem importálta a pesti forradalmat Veszprémbe, hanem inkább élére állt a veszprémiek forradalmának, melyet a szabadságvágy és a hazaszeretet hívott életre. Brusznyai forradalmasította a forradalmat: megmutatta nekünk és az egész világnak, hogy a forradalom nem egyenlő a pusztítással és a vérontással. Szelíd forradalmárként a lelkek szabadsághőse volt: lelkeké, melyek szabadság után áhítoztak az elnyomás sötét évtizedei után – fogalmazott a polgármester.
- Brusznyai emberek százai életét mentette meg azzal, hogy a fellázadt egyetemistákat józanságra, megfontolásra intette és nem adott fegyvert a kezükbe: lelke minden lobogásával, bölcsességével és tudásával, az életet védelmezte. Emberséges maradt végig forradalmunkban, amelynek nem egyszerűen vezetője volt, hanem kiválasztottja: a történelem választottjaként, mégis népének képviselője maradt haláláig és túl a halálon is. Brusznyai Árpád hősiessége és embersége példaként áll előttünk, emlékét kegyelettel őrizzük – zárta gondolatait Porga Gyula.
A 2008-ban Brusznyai Árpád tiszteletére készült, Megyeháztéren felállított emlékmű hiteles mementóként őrzi Brusznyai személyiségének és tetteinek emlékét: a nemzeti színbe öltözött szobor elé a beszédet követően helyezték el az emlékezés koszorúit és mécseseit a jelenlévők.