Bécsből a magyarság szellemi életének központjába két nap alatt jutott el a Párizsból induló forradalmi hullám híre. A pesti megmozdulás szervezői a fiatal értelmiségiek voltak, mint Petőfi Sándor, Vasvári Pál vagy Jókai Mór. A forradalom terve – Petőfi napjója szerint – a Pilvax kávéházban született meg: a szervezők magukhoz szólították a tanuló ifjúságot az Egyetem téren, majd
lefoglalták Landerer Lajos nyomdáját.
Innen került ki a tizenkét pontban megfogalmazott követelésük, és Petőfi forradalmi verse, a Nemzeti dal, mely írások a forradalom szimbólumaivá váltak.
Délután három órára a Nemzeti Múzeum kertjében gyűlést hirdettek, ahol a közhiedelemmel ellentétben Petőfi Sándor nem szavalta el a Nemzeti dalt, bár az kétségtelen, hogy számos helyen elhangzott. Említett helyszínről a Városházára, majd Budára, a Helytartótanácshoz vonultak, hogy
kiszabadítsák a börtönből Táncsics Mihályt.
A Nemzeti Színház a nép kívánságára Katona József Bánk bánját tűzte műsorra, de az előadást nagy valószínűséggel a forradalmi tömeg félbeszakította. Március 15-én éppen vásárt is tartottak Pesten, ami hozzájárult a tüntetés sikeréhez.
V. Ferdinánd és a bécsi udvar nem merte visszautasítani a beadott feliratot a pesti események hatására, és kinevezte gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek, aki március 23-án
megalakította az első felelős kormányt.
A pesti forradalomnak is köszönhető, hogy április tizenegyedikén kijöttek az „áprilisi törvények”, amelyek lehetőséget biztosítottak a polgári fejlődésre egy majdnem teljesen önálló Magyarország számára.