„Nem tudok énekelni, a falak megrepednek, a patakok pedig kiszáradnak.” Talán ez az első reakció, hogyha egy olyan emberrel hoz össze a sors, aki nem szokott csak úgy magában énekelgetni. Pedig nem tudja, milyen jótékony hatásai lehetnek, többek között például antidepresszáns hatású.
Adjunk hangot érzéseinknek!
Nem feltétlenül az a legcélravezetőbb feszültséglevezető módszer, hogyha lekiabáljuk a másik gondolatát. Nem, nem azt mondom, hogy egy heves vita közepette kezdjünk el énekelni a dühös félnek. De a hosszú ideje elfojtott szomorúság és harag felszabadítására kitűnő módszer az éneklés. Kieresztjük magunkból a gőzt, ráadásul kreatív, művészi módon, amihez nem kell közönség sem.
Az ének is egyfajta kommunikáció, de nem csak a külvilág, hanem önmagunk felé is. A befelé fordulás pedig nagyfokú koncentrációval elegyedik, miközben élettel és energiával töltődünk fel, sőt, még az alvást is segítheti: mivel az éneklés erősíti a torok és a szájpadlás izmait, ezáltal segít megelőzni a horkolást.
A magány sokszor segít a dolgaink letisztázásában, főleg, hogyha ennek még keretet is adunk. Nem kell hozzá sok minden. Csak egy nyugalmas szobarész, te, és a hangok.