Kezdjük ott, hogy mi magyarok valamiért mindig a széthúzást keressük, és ha nem találunk jobb indokot, hát frontvonalakat nyitunk olyan kérdésekben is, mint például az, hogy a halászlé tésztával, vagy anélkül az igazi-e, esetleg melyik borrégió nedűje jobb, minőségibb.
Szerencse, hogy a Rozé, Rizling és Jazz Napok szervezői egyáltalán nem foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel, helyette az ország összes kiváló borrégiójából hoztak palackokat Veszprémbe.
Így került az idei fesztivál kínálatába Dúzsi kékfrankos rozéja is, egyenesen Szekszárdról.
Ha Dúzsi, akkor kékfrankos. A borászat az 1990-es évek elejétől kifejezetten ezzel a fajtával foglalkozik és a vörösborok mellett az évtizedek alatt a legjobb rozékat kísérletezték ki. Pedig az sem tisztázott pontosan, hogy a kékfrankos magyar, vagy osztrák fajta-e. Mi természetesen magyarként tekintünk rá, de Dúzsiéknál a filozófia az, hogy minden évjáratból és fajtából a maximumot hozzák ki.
Hogy ez hogyan sikerült a 2018-as kékfrankos rozé esetében, azt mindenki eldöntheti maga a bornapokon. Mi csak ajánlani tudjuk.
Hétfőn ismét egy friss borajánlóval fogunk lendületet venni a hét elején.
