Péterváry-Szanyi Brigitta szerint bizonyos szempontból nagyon nehéz, de egyben nagyon könnyű dolga is van most új igazgatóként: 2023-ban Veszprém viselheti az Európa Kulturális Fővárosa címet, ez pedig nagyjából ki is jelöli az útjukat.
„Egy olyan, európai színvonalú múzeumot szeretnénk megvalósítani, amely számos interaktív kiállítást kínál, és amelyek létrehozásába a helyi és a megyei közösségeket is bevonjuk” – fogalmazta meg vezetői ars poeticáját.
A jövőbeli tervekben nagy valószínűség szerint komolyabb hangsúlyt kap a régészet is: Péterváry-Szanyi Brigitta korábban maga is elsősorban régészként dolgozott, többek között a pápai múzeumnál, s bár nem szeretné, ha a saját tudományterülete uralkodna el a múzeum életén, egyelőre értelemszerűen ez egy kicsit meghatározza a terveket. A jelenlegi felújítás utáni első kiállítás is elsősorban ehhez kapcsolódna: másfél-két éve teljes erővel zajlanak a régészeti feltárások a megye keleti részén, valami a közösségi régészeti feladatok, ezalatt pedig bőséges leletanyag gyűlt össze, így novemberben ennek az ásatásnak az eredményeit mutatnák be egy kiállítás és hozzá kapcsolódó programok keretében.
Emellett Fiatal Középkoros Régészek Konferenciája néven rendeznek egy konferenciát is, már most készülnek a Múzeumok Őszi Fesztiváljára és a tematikus programokra, valamint az ELTE-vel pályázva további ásatásokat is terveznek Bánd-Essegvár és Nagyvázsony területén.
A múzeumigazgatónak bevallottan egyik szívügye a múzeumpedagógia és a közönség kapcsolatok megerősítése is. „Minden tanárnak vannak olyan tantervi anyagai, amiket szívesen átadnának. Mi ezért azt tervezzük, hogy bőröndmúzeum jelleggel egy-egy komplett foglalkozás keretében kivinnénk a veszprémi iskolákba a múzeumi anyagainkat, és így dolgoznánk fel például egy történelmi időszakot. Ez a tanároknak és nekünk is előnyös lenne” – részletezte elképzeléseit.
Péterváry-Szanyi Brigitta szerint ugyanilyen fontos az is, hogy megtalálják az utat a fiatalokhoz, hogy azoknak legyen kedve betérni a múzeumba. „A hagyományos délutáni programok nem túl sikeresek a körükben.
Modern témákat felhozva, a saját eszközeikkel kell megnyerni őket, bevonva a fiatalokat az alkotás folyamatába is.”
Az egyik lehetséges mód erre, hogy a történelem iránt érdeklődő fiatalok önkéntesként vehetnek részt a régészeti munkákban, mind a feltárásában, mind az anyagok feldolgozásában. Ezen kívül tavaly szeptemberben lezajlott egy mintaprojekt a soproni múzeum munkatársaival közösen, ahol a közösségi videózás volt a téma: az öt alkalom során a résztvevő gimnazisták nemcsak a filmezés technikai hátterével ismerkedhettek meg, de azt is megtapasztalhatták, milyen a kamera mögött és előtt állni, miközben feldolgozták egy kiállítás anyagát. Jelenleg a Szeretfilm Stúdióval közösen egy nagyobb projekten gondolkodnak: hamarosan kiderül, hogy pozitív elbírálást kapott-e az a pályázat, aminek eredményeként egy egész tanéves filmműhely és tehetséggondozó program indulhatna. Sikeres pályázat esetén a fiatalok Buvári Tamástól, a stúdió vezetőjétől és helyi filmesektől tanulhatnának, Turós-Máté Kinga pedig drámapedagógiát és mozgáskultúrát oktatna nekik, mindez pedig a modern kiállítások kivitelezéséhez is jó tapasztalat lenne.
De a múzeum a fiatalokon túl a további korosztályokat is igyekszik bevonni: a civil szervezetekkel ugyanúgy megmarad a kapcsolat, valamint a megye intézményeivel is szeretnének együttműködni, így például jövőre, a Trianon évforduló kapcsán a Várpalotai Trianon Múzeummal közösen egy az elkapcsolt területeket bemutató programot szerveznének. De nagyon sok településnek lenne igénye arra is, hogy megmutathassa néprajzi, történelmi emlékeit, ezzel is erősítve a helyi és nemzeti identitást, amire szintén lát lehetőséget az igazgató. „ A lényeg az, hogy minél több ember használhassa a múzeumi a tereket.”
Péterváry-Szanyi Brigitta az ELTE-n végzett régészet, történelem és latin szakokon, majd a diploma megszerzése után különböző múzeumoknál dolgozott ásatásokon és a régészeti anyagok feldolgozásán, főleg Vas és Pest megyében. Ezután tíz évet töltött Írországban, ahol régészeti cégek projektjein, ásatásokon, feltárásokon dolgozott. Írországból hazatérve a pápai Kékfestő Múzeum régészeti munkatársa lett; az itt töltött idő alatt, kis múzeum révén lehetősége volt bekapcsolódni a kommunikációs feladatokba is, múzeumpedagógiai programok szervezésébe. 2019. július 1-jétől a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója. Bár továbbra is szeretné folytatni régészeti tevékenységét, elsődleges feladatának jelenleg a múzeum vezetését tartja.
